Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888

TITUS FLAUIUS l/ESPASIANUS.

Élet- és jellemrajz.

Az érdemnek különféle utai vannak, melyeken az emberiség kimagasló alakjai nevüket átadhatják a jövendőség- nek. Egyik halhatatlan műveket alkot, melyek által nevének fenmaradást, hatásának állandóságot biztosít; másik a tudomány alakítása- és gazdagításával emelkedik magasbra; míg ismét másik a csatatéren küzd, országokat hódít, államok igazgatásában vesz részt, ál tanok és irányok leküzdésében s akadályok elhárításában fáradoz: avagy a szelídség, bőkezűség, jóság s egyéb nemes tulajdonok által tűnik ki kortársai közűi. Egyiket a kor elismerése kisóri, a másiknak pályája tövises és hálátlan: mindkettőnek teljes igazságot azonban többnyire csak az utókor, a történelem szolgáltat. Különösen az átmeneti, az alakulási korszakokban kevésnek nyílik meg a dicsőség tört útja; kevésnek jut azon szerencse, hogy mint egész alakok élhessék túl korukat.

A római császárok sorából ily férfiú köti le figyelmünket Titus Flavius Yespasianus személyében. A császárság oly korában élt és működött ő is, mely előkelőleg változó, küzdő s a jó császárok korszakához fejlődő vala még. A Flaviusok családja a bomladozó római birodalmat ismét megszilárdítá. A Flaviusokkal a közszellem félreismerlie- tetlen javulása áll be, mely Trajanussal és utódaival még inkább fokozódik. Ez irányban Vespasianus és fia Titus szereztek magoknak fenmaradó hírnevet: míg Domitianus alatt a birodalom tekintélyéből ismét veszített. Yespasianus ugyanis rendbe hozta a zilált pénzügyet, előmozdította a földmívelést, példája és törvények által gátot vetett a fényűzésnek, a tudományokat pártfogolta; szóval, ha nem is

Róm. kath. Értesítő. 1