Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888
53 jó szellemek és kegyes hősök jelennek meg unokáiknak: míg azokat, kik beteges testben múlnak ki, habár még annyira tiszták voltak is a vétkektől és mocsoktól, az alvilág éje borítja be, a hol mély feledés veszi körűi őket; hol testök, életök és emlékezetük egyszerre elvesz.“ l) Mit szóljak harczi ügyességéről; a legjobb tanúbizonyság erre nézve a zsidó háború; a bevehetetlennek tartott Jeruzsálem elpusztítása; a győzelem oly nép felett, mely oly halálvágygyal, oly erély-, ügyesség- és lélekjelenléttel védte magát: tehát a melynek meghódítására épen ezen tulajdonságok kivántattak meg részéről is a legnagyobb mértékben. És a mellett Titus mégis emberileg gondolkodott. Jóllehet ugyanis katonáiban ép úgy bizhatott, mint a győzelemben, mégis vigyázatlan, eszélytelen felindulásnak nevezte a dühös szenvedélyt: csak ott ismervén el vitézséget, a hol megfontolás járúlt a munkához. Es habár a császár mind elméletileg (a hadi gépeknél javításokat hozott be), mind gyakorlatilag nagyon kimivelt volt, soha sem mutatta magát dölyfös- és elbizakodottnak: mások jó tanácsára mindig hallgatott. Hogy mennyire tudták katonái becsülni eszélyességét, mutatja a gond is, melylyel őt a veszélytől folyton távoltartani igyekezének, nagyon is érezvén : ha ő elesik, az egész sereg tönkre jut. Ilyen volt Titus, mint katona. Mint állam férfiúnak tartósan egy czél lebegett szemei előtt: az atyjával alapítottt uralkodó-családot fen- tartani és erősíteni. Innen a tekintet nélküli szigor mindazok ellen, a kik a leendő uralkodó-családnak útjában álltak; innen jóformán a császári testőrségnél parancsnoki méltósága; testvérének uralkodótársúl fogadása s a hatalomnak reáruházása. Magának fiúgyermeke nem lévén, benne akarta biztosítani az utódot. Innen az elnéző bánásmód fivére iránt; innen a szemrehányás, hogy az állam jólétét uralkodó-családjának feláldozta. Másrészt magas feladattól leven lelkesítve, igyekezett uralkodói kötelességét úgy teljesíteni, miként csak az egy embertől telhetett. Jóvá tette ugyanis, a mit a császárok Tiberius óta vétettek, és a mi atyjának uralkodása alatt *) *) Flav. Joseph. VI. c. 1, 6.
