Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888
59 ellenkezőleg a második Flavius uralkodása szerencsétlenségekkel vala teljes. Ez ama három változás, melyeket a császár belső és külső életében meg kell különböztetnünk. Forduljunk most közelebb személyéhez, vizsgáljuk őt, mint hadvezért, államférfiút és embert. Titus atyja hadi iskolájában nevelkedett, vele együtt vett részt a gall- és britanniai táborozásban és őt, midőn egyszer serege megveretvén, veszedelemben forgott, megmentette. Hihetetlen gyorsasággal törte ugyanis magát a csapatokon keresztül fegyveres kézzel hozzá, a menekülőket üldözvén s sokakat közűlök leölvén. Kitűnő iskolából kitűnő tanítvány származott. — De nemcsak a vitézség lelkesítette őt mindig arra, hogy minden vállalt élére álljon, s mindenütt elsőkép szerepeljen; nemcsak a helyes pillanatot tudta éles tekintetével mindig észrevenni s azt helyesen értékesíteni: atyjától tanulta katonáit teljes engedelmességben magához csatolni s azok szeretetét megnyerni is. Hogy pedig mily végtelenül sokat ér ez, azt mindenki fogja méltányolni, a ki csak egy pillantást tett is a hadművészetben. Titus elnéző nem volt a fegyelem hibái ellenében, de azért még kevésbbó kemény és szigorú; mindig mint világító példa tűnt fel katonái előtt a veszélyekben; a vitéz s nemes tetteket pedig dicsérte és jutalmazta. Titus mindezek által seregét annyira magához tudta csatolni; oly félelmes hatalmat tudott egyesíteni kezében, hogy az emberek Vespasianus trónját féltették. Azután jól értett a katonákhoz katonailag, azaz úgy beszélni, hogy mindegyik bensejét átrezegtette. És habár nem vehetjük is szószerint ama beszédeket, melyeket Flavius József Titussal tartat: a mag mégis igazi. Kiválóan jellemzők azonban Titusra nézve ama szavak, melyeket az Antónia ostromlása előtt légióihoz intézett: „Nem akarom én most a halált a csatában és a lelkesülten elesettek halhatatlanságát magasztalni: inkább szeretném a máskép érzőknek a halált kivánni a békében és a beteg ágyon, hol a testtel a lélek is a sírba vész; mert ki nem tudja, hogy a bátrak lelkei, melyeket a fegyver a csatában a testtől megszabadított, az aether legtisztább eleme által fölvétetnek és a csillagok közé helyeztetnek, honnan mint
