Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888
— élvén, önszivét s lelkét mélyen vizsgálni ideje nem maradt, de a gyakorlat által készséget s ismereteket szerzett, melyeket később kiegészíteni s alattvalói javára értékesíteni törekedett. A harmadik időszakra való átmenetbe sem Svetonius sem pedig Dió Cassius nem tudják magokat kellőleg beletalálni ; utóbbinak van ugyan véleménye, ingadozik azonban abban ismételten ide-oda, a nélkül, hogy helyesen tudna valamiben megállapodni. Sem mi, sem Dió nem pillanthattunk be e férfiú leikébe; sem mi, sem ő nem ismerjük a küzdelmeket, melyeken Titus keresztül ment: de a mit a világ oly gyorsan látott megtörténni, annak bizonyára már hosszasan kellett bensejében előkészíttetnie és csak azután napfényre jutnia. „Talán ez valójában érzületváltoztatás volt; mert egészen máskép viselik magukat némelyek, ha a hatalmat másokkal megosztják, és ha egymaguk bírnak ily hatalommal. Az első esetben nincs érdekükben az uralkodó hirneve- s dicsőségéért cselekedni: sőt inkább szünet nélkül visszaélnek annak hatalmával, sok mindent tevén, hogy azt gyű- löltté tegyék, avagy rossz hírbe hozzák; midőn azonban az egész felelősség őket illeti, akkor érdekükben van öndicső- ségökért munkálni, a mint ezt maga Titus is egy megke- gyelmezettnek kijelentette: „Nem ugyanegy — úgymond — ha az ember egy másiknak segélyére szőrül vagy maga a biró; még kevésbbé, ha egy harmadikat kell kérnie, vagy maga adhat.“ *) Ezek a történetírónak szavai, a ki általában az indító okokat eltalálta. A második Flavius egyike vala amaz egyáltalában nemes, erős természeteknek, kiket a rossz soha sem tehet valóban roszszá; kik mindig visszatérnek és új életre kelnek. Evek múlva a különféle élvezetek után belátta, hogy életmódja üres és sivár volt. Lassan-lassan kezdé magát bensejében a változásra előkészíteni. Midőn tehát az addig követett életmód sivárságának belátására jutott, már benső- leg megváltozott, habár külsőleg nem is; azért látszott a világ előtt, mely csak a tények után Ítél, a változás oly 50 •) Dió Cass. 66. c. 18.
