Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888
48 Midőn a szeretett imperator haláláról a hír elterjedt, fájdalomkiáltásként hangzott egész Rómán keresztül; oly szomorúság támadt, mintha minden család övéi közűi egy tagot elvesztett volna, és Suetonius életrajzát e szavakkal zárja be:1) „A tanács tagjai, mielőtt még a nyilvános tanácskozásra kellő formában összehivattak s a terem ajtai megnyíltak volna, siettek a tanácsházba, hol érdemei mél- tánylásáúl annyi dicsőitő beszédet tartottak fölötte, a menynyivel addig egy császárt sem tiszteltek meg.“ És méltán, mert ő vetette el a magot, vagy ápolta a virágokat, melyekben már saját kora gyönyörködött, s melyeknek gyümölcseit részben saját, teljes egészében pedig a jó császárok kora élvezte. Ez az oka, hogy dicsőítették nevét s áldották emlékét. 77. Titus jelleme. A második Flavius jelleme sokak előtt psychologiai rejtvénykép tűnhetik fel. Már a régi világ történetírói alig tudják magukat a hirtelen való változásba helyesen beletalálni ; korunk történetírói pedig uralkodásának csak tényeit adják elő. Kisértsük meg tehát egy jeles szaktudós nyomán magyarázni, miként lehet e talányt megfejteni.a) Mi az oka, hogy Titus, atyjának uralkodásra jutása előtt, Palesztinában való hadvezéri pályája alatt oly sok nemes tulajdont mutat; miként van az, hogy Rómába visz- szatérve meg oly rögtön esik az ellenkezőbe és egy Nérót igér a trónon ; honnan magyarázhatjuk végre azt, hogy uralomra jutása után egy fejedelem mintaképévé lett minden időkre ? ügy hiszem, hogy hősünk életében három időszakot kell megkülönböztetnünk. Az elsőt, melyben Titus alvezér és hadfő; a másodikat, melyben uralkodótárs Rómában, és a harmadikat, melyben császár. Nem tudom, helyesen je- lelem-e, de hiszem, érthető leszek, ha e három időszakot a következő kifejezésekkel jellemzem: Titus törekszik, iparkodik, — vágyakodik, élvez, megnyugszik, — végre felvilágo') Snet Tit. c. 11. — 2) Titus Flav. Vesp. Von Dr. Arthur Steinwenter, Graz, 1876.
