Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888

Voltak ugyan rossz lelkek, kik ezen „egy“ tett alatt a császárnak Domitia sógornőjéhez való viszonyát értették; de ezen felfogást nem fogadhatjuk el. Suetonius szerint ugyanis Domitia, ki minden más vétkével dicsekedett, erre vonatkozólag ártatlanságát esküvel bizonyította: ellenkező esetben bizonyára ezzel is kérkedett volna. Dió Cassius sem tartja ezen viszonyt a fejedelem nemes jellemével megegyezőnek. *)

Titus meghalt Kr. u. 81-ben szept. 13-án Reateben, ugyanazon mezei lakban, melyben atyja két évvel előbb elhagyta a világot: ez mint magaskorú aggastyán, fia erőteljes férfi korában, dicsőségteljes életének 40 évében.2)

Titus személyiségét azonban a nép annyira szerette, hogy nem akarta hinni, miszerint a jó uralkodó természetes módon halt meg. És a közvéleménynek igaza lehetett, ha Domitianust jelezte a császári testvér gyilkosának. Do- mitianus ugyan Titust mindjárt Vespasianus halála után az atyai végrendelet elsikkasztásáról vádolta, nem késvén ezen hazugságot nyilvánosan is terjeszteni: annak daczára, hogy az egész világ tudta, mit tartott Vespasianus Domi- tianusról; sőt épen egy ideig késlekedett is vádjaival, arra gondolva, hogy a testőrséget kettős ajándékozással majd megnyeri maga részére; azonban, bizonyára jókor jöhetett azon belátásra, hogy testvérével egyáltalában nem ér fel. De azért mindent elkövetett később is, hogy testvérét gyanúsítsa, ellene izgasson a hadseregben és trónját megingassa: ámbár Titus őt uralkodótársának és utódának nyilvánította és sokszor könyek között kérte, hogy testvéri érzülettel legyen irányában! Megerősítve lön a fent említett gyanú még az által, hogy Domitianus testvérét, midőn még ólt, és talán megmenthette volna, egy hóval megtöltött kádba tétette; állitólag, hogy a láz tüzességét hűsít- tesse, valójában azonban, hogy halálát siettesse. De ezt se várta be, hanem szív és szeretet nélkül Rómába szaladt, hogy a szokásban lévő ajándékozások által a testőrségnól a fejedelmi méltóságot elnyerhesse.3)

>; Suet Tit c. 10. — 3) Ibidem c. 11. Excessit in eadem, qua pater villa, Idibus Septembris, post biennium ac menses dnos, diesque viginti, quam succ esse rat patri, altero et quadragesimo aetatis anno ülefi" télén, miután T. a Kr. n. 41 év decz. 31-én született, atyja V. pedig 79. jun. 23. halt meg. Suet. Vesp. c. 24. Dió Cass. 6G. c. 26.) — 3) Suet. Domit. c. 2. Tac. Hist. IV. c. 51.

47