Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888
--------------------------—— 4 6 vözölte az imperatort; neki azonban szemei könyökkel teltek meg és az egész nép jelenlétében sirt.J) Erezte talán, hogy vége közeledik. Komoly sejtések vonultak át szivén: komoly előjelek erősítették őt meg abban ; az áldozati állat elszabadult és nyilt ég mellett dörgött. Titus mélyen vallásos érzületű volt; szokásainak egyszerűsége következtében azonban korának általános betegségétől még nem volt megrontva. 2) Sabinumi jószágára átázott Reatebe. Az első éjjeli szállásán hideglázba esett, úgy, liogy csak gyaloghintón folytathatta tovább átázását. Sejtelmei mindinkább erősödtek. A láz emésztette életét. Gyakran vonta félre az ablakfüggönyt és a szép itáliai ég szemléleténél nem egyszer panaszkodva sóhajtott fel: „Oh, miért kell nekem oly korán meghalnom!“3) Valóban, keserű érzés hathatta át keblét, midőn arra gondolt, hogy sikerűit ifjúkori bűneit a nép emlékezetéből kitörölnie; midőn meggondolta, hogy alattvalói boldogítására irányzott fáradozásainak közepette kell azokat elhagynia és a fejlődő birodalmat gonosz testvérének átadnia! Mit várhata tőle a birodalom megszilárdítására; mivé lesznek fáradozásai az uralkodó család alapítására nézve, ha fivére gonoszságai azt a bukás, a lejtő szélére viszik! 4) Pia mindez búsongó lelke előtt elvonúlt; ha nemzetsége nevét Domitianusban megszégyenítve látá; vájjon nem vethette-e joggal szemére magának, hogy testvérét, — kiről pedig tudta, hogy életére tör, ellene izgat, s azután futásra gondol — számkivetésbe nem küldte, sőt méltóságában meghagyta s uralkodótársává fogadta? És Dió Cassiusnak igaza lehet, ha a legnagyobb Flaviusnak utolsó szavait erre vonatkoztatja, midőn Titus halálakor felkiáltott: „ Semmit sem vethetek magamnak szemére egyen kivül.“ Senki sem tudta ugyan, mit értett a haldokló imperator ez alatt; de a keserű szemrehányás az lehetett, hogy a Róma feletti uralom oly ember kezére juthat, a kit a történelem oly irtózatosan itél majd el, a mily magasra emelte Ti tust.5) ') Suet Tit. c. 10. Spectaculis absolutis, in quorum fino populo coram ubci-tim fleverat. Dió Cass. 66. c. 26. — a) Suet Tit. c. 9. Flav. Joseph. VI. c. 9. I. — 3) Suet Tit. c. 10. — *) Suet Tit. c. 9. Domit. c. 1. 2. — 5) Suet. Tit. 9. Dió Cass. 66. c. 26.
