Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888
40 a gonoszság lelke emberséges eljárásom épületét leronthassa s elpusztíthassa. Tendit in ardua virtus. Ovid. A vázolt kis jelenet s egyéb említett tulajdonságok csak apró vonások Titusról, melyek azonban lassankint vonzó képpé alakúinak. Hát még az élet mennyi alkalmat nyújtott a fejedelemnek, hogy szelíd érzületét megmutassa, a szerencsétlenek sorsát jobbítsa s a keserűségeket enyhítse! A mily rövid volt uralkodása, oly sok szerencsétlenség érte birodalma egyes részeit. A Vezúv kitörése három virágzó várost: Herculanumot, Pompejit és Stabiiit elpusztította ; Rómában borzasztó tűzvész és iszonyú mirigy-halál dühöngött. Titus megtett mindent, a mit ember, a mit fejedelem tehetett. 9. A Vezúv kitörése, halál- és tűzvész Rómában. A Kr. u. 79. év auguszt. 24-ikén Campaniában borzasztó természeti tünemény mutatkozott, melyről a bennlakók azt hitték, hogy vele a világ vége felé közeleg. E tünemény a Vezúv kitörése volt, mely annál borzasztóbb vala, minél váratlanabbal jött. A hegyről, mely Nero uralkodása alatt, még óletjeit adott, azt tartották, hogy kialudt. Ennek katlanában, egy nagy s vad szőlővel benőtt széles medenczében, egykor Spartacus tízezer emberrel ütötte föl táborát.') Strábót, a híres földrajzírót mellőzve, két író tudósít bennünket e szomorúan híres kitörésről: Plinius két levelében2) és Dió Cassius történeti művében. Az első, híres nagybátyjának, az idősebb Pliniusnak emlékét megörökítendő, elbeszéli, miként esett az e természeti tünemény áldozatává; miként érte balsors tudásvágya s emberszere- tete miatt a természettudóst. Tacitushoz ugyanis körülbelül a következőket Írja:8) „Plinius akkor tengernagy volt Misenumban, midőn aug. 24-én délután tudósították, hogy egy szokatlan nagyságú és alakú felhő mutatkozik a távolban. Plinius azonnal oly helyre ment, a honnan a látványt szemlélhető. Fel- *) *) Plinus VI. 16: Nonum Calenclas Septembres. - Dió Cass. 66. c. 21.23 2) Plinius VI. 16. 20. 1. — ») Plin. VI. 16.
