Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888

39

Erre Titus magában: Jupiterre mondom, itt egy pár rómaira találtam, kiknek még régi római vér forr ereikben ! Ezután a patríciusokhoz fordulva hangosan mondá:

— Nagyon sajnálom, hogy férfias bátorságtokat, mint fegyvert fordítottátok ellenem. A nép kívánja halálatokat, ón kívánom a ti ragaszkodásokat! Gyűlöletetek nyugtalanít engem. Büntetéssel ugyan ártalmatlanná tehetném azt, de ki nem olthatnám. Itt van fejedelmi jobbom a bocsánatra. A büntetést elengedem. Férfias ^ eljárásom, reményiem, bizalmat fog kelteni bennetek. Es hogy a boszúnak és megbántottságnak még nyoma se maradjon, ma este vendégeim lesztek; anyádnak pedig, Ennius, megizentetem, hogy szabad és minden veszélyen kivűl vagy!

—- Ily szeretet és nagylelkűség eló'tt meghajtom ama térdet, mely még ember előtt soha sem alázta meg magát,

— mondá elérzékenyűlve Ennius.

— Szavad megszégyenítve földre szegez — feleié Rufus.

— Soha sem győztél volna le karddal, de szelídséged e tette által megnyerted szivemet. Jóságodért mindenha hálás leszek. Belátom, hogy jótevő kezed a haza üdvét fogja munkálni.

Ezután mindkét patrícius a császár asztalához kószüle, melyhez Titus más barátjai is hivatalosak valának. Előbb azonban a vendégeket egy terembe vezették, melyet híres rómaiak arczkópei és szobrai ékesítettek. Ott a nyomor enyhítése ügyében rövid tanácskozmányt tartott a fejedelem. A jelenlevők több segélyezési ügyet hozván fel, Titus azonnal intézkedett.

Ezek után asztalhoz ültek. Titus szelídsége és jósága által minden szívet megnyert. Azon hangulattal és esdek- léssel távozott el mindenki asztalától: vajha az égiek az emberiség e barátjának hosszú életet és tiszta boldogságot ajándékozzanak!

Titus egyedül maradván, atyja szobra elé lépett s így szólt:

— Ma nyugodtabban mehetek aludni. Két ellenségből jó barátokat szereztem; az elnyomott kedélyek fellelkesültek; az Ínség enyhítve van. Atyám szelleme, útaidon haladok és ápolom intézményeidet! Oh, Isten, ne engedd, hogy