Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888

25

jesen kiirtassék. Ezen felfogás ugyan az akkori idők nézetével találó, de azért kevésbbé valószinü. Ellenkezik ugyanis a zsidó történetiró álláspontjával, ki pedig magára vonatkozólag erősen állítja, hogy mig él, soha sem fog magáról szolgalelküleg annyira megfeledkezni, miszerint népét megtagadja s hazáját elfeledje;*) alig hihető tehát, hogy ily eltorzítást, sőt vakmerő hazúgságot a pogány kedvéért elkövetni előnyösebbnek tartott volna.

Titus megkezdő most hadműveleteit az ó-város ellen. Még egyszer ajánlott kegyelmet a lázadóknak, de a legyő- zöttek a pusztába való szabad elvonulást szabták a győzőnek feltételül, mivel megesküdtek, hogy soha és semmiféle kegyelmet a rómaiaktól el nem fogadnak. Ekkor Titus elkeseredett és kimondta, hogy senki sem reménylhet többé nála kegyelmet. De Titus jelleméhez nem lehetett hűtelen: még azon nap megkegyelmezett egy sereg előkelőnek, kik hozzá folyamodtak.2)

Újra kezdődött a harcz és tűz az ó-város ellen. Rómaiak és zsidók vetélykedtek a vérontásban. Végre a vezetőket is elhagyta a bátorság, földalatti helyiségekbe menekültek. Két napig tartott a tűz. A 70. év szept. 2-ikának szombatján 3) ment le a nap Jeruzsálem füstölgő romjai felett.4) Város és templom a földdel egyenlővé tétetett: csak Phasael, Hippikos és Mariamne maradtak meg a körfal nyugati részével, hogy az utóvilágnak bizonyságul szolgáljanak, mily erős volt a város, melyet a rómaiak vitézsége és hadvezórök lángesze hódítottak meg, s melyet később Hadrianus császár építtetett fel ismét

6. Titus diadalmenete.

A végbevitt fáradalmak után a katonák Titushoz tódúltak, ki vitézségükről dicsérve emlékezett meg, szószékre lépett s megtartotta győzelmi beszédét; azután a kitüntetéseket oly örömmel osztotta szét, mintha katonái hőstet’) Flav. Joseph. VI. c. 2. 1. — s) Flav. Joseph. VI. c. 2—4. — s) Flav. Joseph. VI. c. 8, 5. Dió Cass. 66. c. 7. oöxco gev xá 'IepooóXi»|ia év aéxfl xfj xoü Kpóvoo ■fjjiépqc, páXiaxa Ixi xai vüv 'Iooäatot alßouaiv, éjjoóXsxo. Suet. Tit. V. : oepitque eam natali filiae suae, tanto militum gaudio ac favore. — 4) Flav. Joseph. VII. c. 1. 1.