Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888

16

magát Titust is serkente a haladás, csalogatta Róma, a világváros és az uralkodói élet ellenállhatatlanúl. ‘)

A csata mindkét részről elkeseredéssel és szívóssággal vívatott, úgyszólván minden férfit hőssé változtatott. Es mégis Titus a szelídség minden eszközét megkísértő alkalmazni, hogy a balgatag népnek — mely őrületesen közeledett romlása felé és vak dühében mindent visszautasított, a mi római volt — szemeiről a fátyolt leoldja. Midőn ugyanis a vártoronyból a zsidó templom fényére esett tekintete; midőn látta a várost, mely ezer éve állott fenn, mely régibb volt Rómánál és arra gondolt, miként fog az nemsokára por- és hamuvá válni: bizonyára a szánalom érzete vonult át keblén, habár trónra lépte előtt a szelídséget nem számlálhatta is előkelő erényei közé; bizonyára kereste a békét, habár ebben azon önzési szempont is vezethető, hogy mihelyt lehet, Rómába juthasson.3)

Öt napi harcz után — hézagra találván — birtokukba esett a második fal is. Midőn azonban Titus a hézagot nem hagyta kiszélesíttetni, hogy elég biztos visszavonulást nyújtson, az elfogott zsidókat nem hagyta megöletni, házukat felgyujtatni s övéit erélyesen fellépni: e kimélő eljárásának az Ion a következménye, hogy egy elkeseredett utczai harcz- ban a rómaiak kemény szorultságba jutottak. A lázadók ugyanis azon polgárokat, kik Titus elnézését becsülni tudván, megadásra gondoltak, halállal fenyegették: a benyomuló rómaiak pedig a zsidóktól az utczákon és a házakban megtámadtattak, sőt már minden oldalról körülvétettek : midőn Titus tömegesen irányoztatván a lövegeket el- lenök, saját életének veszélyével a visszavonulást lehetségessé tette. De oly sok fáradság és erőmegfeszítós eredménye kevés óra alatt megsemmisült. Az ostromot újból kellett kezdeni. Nagy vala a zsidók ujjongása a kivívott győzelem felett. Azon hir kezdett már gyökeret verni, hogy Jehova lakóhelye, a jeruzsálemi, templom nem eshetik a romlás áldozatává. De keveset használt lelkesültségük; a rómaiak támadását ugyan fegyveres kézzel visszaverték és

’) Tac. Hist. V. c. 11. Romani ad oppugnandum versi, neque enim di- gnum videbatur famem hostium opperiri; poscebant.que pericula, pars virtute, multi ferocia et cupidine praemiorum.— Ipsi Tito Roma et opes voluptatesque ante oculos ; ac ni statim Hierosolyma concidoront, morari videbantur.— 2) Flav. Joseph. V. e. 6, 6; 8, 1. Dió Cass. 66. c. 5.