Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888
17 testeikkel védték a falréseket: a negyedik napon azonban Titus ismét a falak ura lett, s most annak egész ójszaki részét földig lerontatta. *) Mielőtt azonban a harmadik erődítési vonalhoz fogott volna, a zsoldot a légióknak kifizette. E czélból a sereget oly helyre állíttatta, a hol az egész városból látható volt. E fényes, de egyszersmind félelmes látvány nagy hatást gyakorolt Jeruzsálem lakóira. Messze csillogott a vidék az ezüsttől, aranytól és az — aczéltól. Midőn a zsidók a rómaiak e hatalmas seregét meglátták, nagy félelem szállotta meg őket, s már a megadásról kezdettek tanácskozni, vezetőik azonban meggátolták ebben őket.2) Titus most az Antonia-vár átellenében és János főpap siremlékénél a sereg két szakaszával földsánczokat hányatott ; az elsőt a templom, a másodikat a felső város ellen : egyszersmind tovább folytatta a béke iránti fáradozásait, majd maga beszélvén az ostromlovakkal, majd pedig azt vélvén, hogy egy zsidóra jobban hallgatnak, Flavius Józsefet küldötte hozzájuk, hogy velők anyanyelvükön beszéljen. Flavius József választása azonban teljesen szerencsétlen volt, minthogy őt, a ki azelőtt a felkelés vezére volt, mint saját népe ügyéhez hűtelent, gyűlölték. Még másik legyőzhetetlen ellenség is ült a zsidók nyakán: az éhség; e miatt sokan a rómaiakhoz menekíilének. Titus legtöbbjét, az ország tetszés szerinti helyére hagyta vonúlni. Mivel azonban e tömeges kiköltözés a lázadókra nagyon veszélyessé vált, e miatt a pártfők csoportjai gondosan igyekeztek a menekülést megakadályozni: a gyanúsakat minden további vizsgálat nélkül leöletvén. Az éhség irtóztató volt. Midőn azonban a menekülők száma naponkint majdnem ötszázzal növekedett, egyrészt ily nagy tömegre való felvigyázat nagyobb őrseregek kirendelése nélkül lehetetlen lévén, másrészt Titus az ostromlottaknak elijesztő példát akarván adni, naponkint ötszázat keresztre feszíttetett; előbb azonban megkorbácsoltatta és minden kigondolható kinokkal gyötörte őket. Sőt midőn egy katona a holttestnek belei közt fürkészve pénzt talált abban, s hire futamodott, hogy a zsidók a pénzt lenyelték: vala') Flav. Joseph. V. c. 8, 1—2. VI. c. 5. — a) Flav. Joseph. V. c. 9. 1. Róm. Kath. Értesítő.
