Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888

8

Ámbár pedig előbb Nero Vespasianust, mivel a császár bohóságai iránt kevés érzékkel birt, kegyére alig mél- tatá: *) most egyedül őt találta alkalmasnak a zsidók elleni háború fővezérévé kinevezni; őt, leitől származására nézve alig tarthatott; ki a hadviselés közt nőtt fel és szürkült meg, s ki a germánoktól fenyegetett nyugati tartományokat a rómaiaknak már évekkel előbb visszaszerezte.

Vespasianus Hellespontuson át sietett Syriába, mig fia Titus az egyptomi 5. és 10. hadosztályt atyjához vezetendő, Alexandriába vitorlázott. Vespasianus Antiochiában vette át a fővezérletet, egyesült Agrippa királyiyal, s Ptolomaisba ment, hol gyors menetben közeledő fiát, Titust fogadta. A római hadsereg a szövetségesekkel együtt ugyan csak 60,000 emberből állott, de Flavius József szemtanú bizonysága szerint fegyelem és hadmüvészeti bevégzettsógre nézve felülmúlhatatlan volt.

Vespasianus és Titus, kit atyja al vezérévé nevezett, Ptolonaisban fölszerelék a hadsereget; Vespasianus azután Piacidust egy száguldó haddal Galileába küldötte, hová őt később maga is követte; mert először Galileát kellett meghódítani. hogy a római sereg háta Jeruzsálem felé szabad legyen. Azonban Piacidus harcosai véres fejjel verettek vissza Jotapatától, melynek parancsnoka akkor Flavius József vala.2)

E közben a 67-iki májusban Vespasianus is Jotapa- tához érkezett. A város körös-körűi hegyektől lévén bekerítve, csakis közvetlen közelből vala látható. Gabara elesése után ezt támadta meg most Vespasianus; de a zsidók minden hadi intézkedését ellenintézkedéssel meghiúsítván, Vespasianus éh- és szomjjal akarta bevenni azt; azonban élelem bőségben vala, a város védfalaira aggatott csepegő ruhák pedig a szomjúság miatti megadás reménységétől fosztották meg őket. Másfelől Flavius József, kinek mindinkább kétértelművé válik viselete, (Ghiskala János ugyanis a rómaiak iránti érzületéről gyanúsította) belátván, hogy az erősség nem soká tarthatja magát, át akarta adni azt; de a lakósok által a végső ellenállásra felkóretvón,

') Sueton. Vesp. c. 4. Cum cantante eo (Nerone) ant discederet saepius, aut praesens obdormisceret, gravissimam contraxit offensam, prohibitusque non contubernio modo, séd etiam publica salutatione, secessit in parvam ac deviam civitatem etc. — 2) Flav. Joseph. III. 1—7. Suet. Tit. c. 4. Vesp. c. 4.