Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888
— 9 zajos kirohanásokat tett a rómaiak ellen s sok kárt okozott nekik. Végre a zsidók utolsó eszközükhöz, a tűzhöz folyamodtak, s kevés idő múlva a rómaiak várvívó készülékei megsemmisültek. Vespasianus is lábán megsebesítte- tett; de Titus és a hű hadsereg rögtön segélyére siettek: halált osztogatva mindenfelé; sőt Vespasianus, erőt véve fájdalmán, még új csatára tüzelé őket, melyet most a boszú is élesztett. Ember ember után esett el mindkét részről; végre Flavius József forró olajat öntetett a rómaiakra, kik ekkor visszaverettek ugyan, de annál magasabb földsánczot emeltek három, ötven láb magas toronynyal.') Eközben Titus Jotapata szomszédságában bevette Ja- phat,2) Cerealis pedig Garizim hegyén tizenegy ezer sa- mariabelit leöletvén, Samaria is a rómaiak hatalma alá került. A 47-ik napon a földsánczok felülmúlták Jotapata falait. A rómaiak éjjel rohanták meg őket. Titus ment először a falakra. Az őrök leölettek és megkezdődött a borzasztó, embertelen öldöklés (67. jul.) a városban mindenki ellen, mert a rómaiak a zsidók elleni boszujok- és gyülö- letökben semmi kort sem kíméltek. Flavius József is egy üregbe rejtőzvén, a rómaiak kezébe esett (vagy inkább azokhoz ment);3) s Titus méltányolván a szerencsétlenségben való kitartását, megszánta őt; a zsidó hős tetteire való emlékezés ugyanis felkölté benne a sors hatalmára való emlékezést; fel a háború gyors szerencseváltozásait s az emberi dolgok múlandóságát. Titus közbenjárására életben maradt. Vespasianus ugyan azonnal Néróhoz akarta őt küldeni, de Titus kérésére a hadseregnél maradt s részéről mindig kiváló figyelemben részesült. Ezután Vespasianus Caesarea felé vonulván, bevette Joppét, megszállotta Tiberiást és seregének egy í'észével Tarichea ellen fordult; ennek bevételét, azonban fiára, Ti- tusra bízta: őt 600 lovassal a város előtti síkságon összegyűlt zsidók ellen küldvén. A zsidók a rómaiakkal szemben jelentékeny számmal voltak; Titus tehát segéd seregért küldött. Sokan azonban — közöttük maga Titus is — •) •) Flav. Joseph. III. 7. 1. 3. 8. 10. 14. 15. 16. — 3) Flav. Joseph. III. 22. 31. (67-ik év júniusában). — 3) Flav. Joseph. III. c. 8. tartalmazza elfogatásá- nak történetét.
