Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1887

2‘

bért, mint azért, hogy kevesebb dologgal rövidebb úton tovább juthassanak — a „szerzés“-ben. De az emberi szellemnek nagyobb ereje van. E léha középszerűség nemcsak nem fárasztja ki, de ki sem elégíti munkakedvét. Szellemünk a maga erejéből nyer új erőt, mint termésének hulladékaiból a békén hagyott termőföld: maga nevel magának új gyömölcsöt, új magot, — és így válik egy szebb jövőnek termőjévé.

Középiskoláink nevelés-tanítási ügyében nagy jelentőségűek - nek tekintem én az úgynevezett önképzőköröket; nem azért, mintha az önképzőköröket akár a „tudományos képzés,“ akár a „megélhetés“ érdekében segítőkül szeretném venni: hanem azért, mert nálunk, kiknek minden alkalmat meg kellett ragadnunk nemzeti fejlődésünk elősegítésére, ennek az intézménynek innen- onnan százesztendős szerencsés múltja van. (S. Kis Jánostól máig.)

Azt hiszem, hogy ennyi időnek sok irányra kiható eredményes munkája eléggé jelentős ok arra, hogy a középiskolák önképzőköreinek létjogát megvéd címezzük.

A jelen tanévben történt, hogy az önképzőkörök javára és ellenére tanügyi férfiak magas helyen nem kevés szót váltottak. Még nem fejezték be vitájukat, de döntő véleményül eddig az maradt fenn, mely pártolólag nyilatkozott az önképzőkörök érdekében. Nem akarok e vitába puszta szóval avatkozni, midőn tényt mutathatok arra nézve érvül, hogy a középiskolai önképzőkörök fenntarthatok s működésük az ifjúság szellemének képződésére üdvös hatású. A mi önképzőkörünk az idén töltötte be hivatalosan rendezett működésének 25-ik esztendejét. Az ifjú szellem tevékenységéről s a maga ügyéhez csiigge- detlenűl hiv ragaszkodásáról elég szép bizonyítványa az, hogy a huszonöt év összes jegyzőkönyveit és „Hajnal“ ez. írott gyűjteményes munkakönyvének minden évfolyamát megőrizte a kör levéltára. Nem akarom bolygatni azon kérdéseket, hogy mily