Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1886

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------— 4

egy szív érezte volna, egy elme gondolta volna ki, egy kéz irta volna meg. Hja, egyek voltak ők, kik egy zászló alá sereglettek; az ellenekre szakadozott atyafiakat egyesítette a közös baj és veszély, és a testvérek viszályát édes szeretetté változtatta a kesergésben elfáradott hazaszeretet. A tárogató és pengő aczél zenéje mellett felharsanó „Rajta, rajta!“ riadó hangjában olyan kedve telhetett az ellenfélnek, hogy az irigység epéje szinte megfojtotta. Tán titokban otthon még a labancz is el-elénekelte a kuruczok riadóját; hát hiszen — ha idegenhez szított is — meg nem tagadhatta magában a magyart. Később meg közösen csináltak a vígan csufolódó labancz dalból szomorú éneket és együtt keseregték az elveszett haza gyászát.

E kor költészetének uralkodó eleme a hazaszeretet, ép úgy mint politikájának is. A költő együtt érez nemzetével. Nagynevű költők és névtelen énekesek egyaránt a hazafiság érzelmeit zengik. A kuruczvilág lyrája szintoly teli erejű mint a forradalomé Petőfinél; epikája pedig annak daczára is van, hogy a folytonos háborúskodás nagyobb fajta epikai alkotásoknak nem kedvező. A kuruczvilágban nemcsak hogy nem hanyatlott költészetünk, hanem ellenkezőleg egy új irányban, melynek első lendületet a kitűnő ízlésű és merész, mindazonáltal a művésziesebb felé haljó Balassa adott, tovább fejlődött. S ez ugyanaz a nép-nemzeti irány, melyen a hanyatlás korában elsekélyedett, de a klasszikusok által kiáradott költészetünket otthonos medrébe terelték vissza: Vörösmarty, Petőfi, Arany, Tompa, Tóth Kálmán.

E meggyőződés vezet írásomban, melylyel nemcsak egyszerűen ismertetni, hanem egyszersmind méltatni is szándékozom a kuruczvilág költészetét; kimutatva történeti vonatkozásait, továbbá: miként hatottak a politikai eszmék és események a költészetre, s viszont voltak-e ennek eszméi, melyek a politikai történet fejlésére hatottak; kik voltak művelői e költészetnek — a mennyire kimutatható — s végre mi benne tisztán politikai, mi nemzeti, mi népi elem, milyen a verselése és milyen a nyelve.

Mindezeket azonban a megérthetés biztosítása végett, iparkodom oly részletekbe osztani, hogy az olvasónak e hosszadalmassággal vagy elszag- gatottsággal terhére a tárgyalás ne váljék.