Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1886
,u. 5 I. Rákóczy előtti korszak. Bevezetés. A kuruczvilág szoros értelemben véve 1670-től 1711-ig tartott; tá- gabb értelemben véve már Zrínyi Miklós életének utolsó évében (1664. kezdődik és, ha Rákóczyék számkivetettségének azon éveit is hozzá számítjuk, melyekben lassankint végkép elszakadoztak a haza megmentésének utolsó reményszálai is — félszázadot tölt be. Legfőbb alakja e kornak II. Rákóczy Ferencz. Az ő nevéről e kort két szakra osztjuk: I. Rákóczy előtti korszak és II. Rákóczy korszaka. A Rákóczy előtti korszak költészetének jellemzését csak nehány vonásban bocsátom előre. Vannak emlékeink közt gyászdalok, vallásos énekek, felekezeti és párti pasquilok, pártos harczi dalok, gúnyversek, siralmas énekek és elbeszélő költemények. Legérdekesebbek bizonyára azok, melyekben, a kuruczok szenvedélyes tettvágya és melyekben a labanczok gúnyja és átka nyilvánul. De legmeghatóbbak azok, melyekben a forradalom legyőzetése után a bujdosók keserve magával vonja az egész nemzet rokonszenvét. De fogjunk hozzá tárgyalásunkhoz, előre bocsátva mindenütt a költemények teljes megértéséhez legszükségesebb történeti adatokat. A vasvári békekötéstől Zrínyi Miklós haláláig. Az alattomosan készült gyalázatos és Magyarországra nézve oly ártalmas vasvári békekötés (1664. aug. 10.) felháborította a leghívebbek és legtürelmesebbek lelkét is. Zrínyi Miklós horvát bán, Vesselényi Ferencz nádor, Lippay György esztergomi érsek egy szívvel keltek a békekötés ellen. S midőn a gyanakvó kormány a zúgó ingerültség lecsendesítése végett — országgyűlés helyett — a király tanácsosait más főnemesekkel együtt a király elé idéztette, hogy a béke pontjait meghallgassák: a magyar urak nem akartak részt venni oly gyülekezetben, melytől a meglevő veszélyes állapot megszüntetését nem várhatták. Lippay érsek elhatározta, hogy nem megy fel, mert ő hízelkedni nem tud s nem akar; azt nem teheti, hogy hite ellen hazudjék s helyeselje azt, a mit kárhoztatnia kell; ö esküvel kötelezte magát, hogy az országnak őszinte és hasznos tanácsot ad, hazaárulónak neveztetni nem akar, még kevésbbé azzá lenni. Zrínyi másként határozott; midőn Vitnyédi István útjáról lebeszélni igyekezett, ezt felelte neki: „Conscia mens recti famae mendacia ridet, (a tiszta lelkiismeret megveti a hazug híreket), semmit sem vétettem; ha veszek, ártatlan, tisztességesen, az igazságért, nemzetemért veszek, hogy ezt a
