Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1886
3 első része talán nem is lesz egyéb, csak ismertetés abból a gazdag irodalmi kincstárból, melylyel Thaly Kálmán lelkes buzgalma ajándékozta meg korunkat, erre is feljogosítottnak tarthatom magamat e szavai által: „Óhajtandó lenne, ha akadna iró, ki a kuruczvilág költészetéről, a jelen gyűjtemény alapján, aesthetikai szempontból is értekeznék, viszonyítva azt más, régibb korszakok költészetéhez.“ Fogadja szívesen nagy tanításáért hálás köszönetemet abban, hogy kívánságának teljesítését én e csekély munkámmal megkezdem, vagy, ha már valaki jobban kezdte, jól-rosszul, de lelkesülten folytatom. Lelkesít annak tudata, hogy e költészeti emlékeink történelmi érdekből is nagy jelentőségűek, mert láttatják a törekvések és események közvetetten hatását, de egyszersmind „élő tanúbizonyságot szolgáltatnak őseink irodalom-szerei étéről és igy magasabb műveltségéről.“ Lelkesít annak tudata, hogy e költészeti emlékeink irodalomtörténeti érdekből is nagy- jelentőségűek; mert a Vörösmarty, Petőfi, Arany és Tompa útja a nemzet ies, majd népnemzeti irányú költészet megalkotásában nem új, hanem csak folytatása annak, melyet az elhanyatlott nemzeti szellem a kuruczvilág után félbc-nhagyott, „de mivel ez: épen azért helyes és igazi út“ s mert e költészetnek szelleme, nyelve, dalmérete általában oly ősi magyaros, hogy alapul és mintául szolgál az igazi magyar versköltés művelésének és fejlesztésének. A kuruczvilág költészete nem müköltészet, nincs benne az utánzás mesterkéltsége, de nem is népköltészet. Egyesíti a politikai törekvés a népet és e nemzetalkotó nemes elemet a nemzeti önállóság, függetlenség, szabadság eszméjében. Mindenki csak a közös fájdalmat érzi és ebben a maga fájdalmát; azért oly egyező az egyik bujdosó — a szegény legény — és a másik bujdosó — a főnemes magyar — éneke. A nemzeti költészet mindenkor alkalmi; korszerűség a főjellege akkor is, ha nyomán terem a politikai történetnek, akkor is, ha a történeti átalakulásnak egyengeti útját. Épen ez a korszerűség magyarázza meg köz- vetetlen és folyton, időről-időre meg-megújuló erős hatását; mert alkalmi- ságánál fogva nagy nevekhez, nagy ünnepekhez, nagy emlékekhez fűződik minden följegyzése, nagy törekvésekkel van összekötve minden eszméje. E népnemzeti énekek épen alkalmiságuknál fogva válnak a történetírás forrásaivá. Sajátságos jellegű időszak ez költészetünk fejlődésében. A közelmúlt jellege: az egyénies megmarad ugyan, de mig előbb a lyrai elemet bele öltöztették az eposz vagy általában elbeszélő, tehát objectiv költés nagy köpenyegébe; most minden eszme külön műalkotássá iparkodik válni: a termelő erők szaporodnak, az alkotások erdeje áll előttünk. Szinte hihetetlenül sokan Írnak, énekelnek, s mégis majd minden ének olyan, mintha
