Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1886

49---------S utoljára az egész tanácskozást befejező döntő közérzelem határozatát:

erővel vágja ki a

103. „Nékünk halál, élet így lészen hazánkért;

Fegyverrel köll nyernünk, miért nem szóval?“ ezért:

„Sanguine fundatum est hoc regnum, sanguine crevit,

Sanguine succrevit, sanguie finis érit.“

És a főtanács elvei adtak irányt a háború folytatásának. Erre lesz alkalmunk visszatérni. Előbb lássuk másik nagy emlékünket:

Ének Thököly Imre és Zrínyi Ilona házasságáról.

Ez a költemény, melyben a költészet nemcsak egyesül kisérőképen a politikai történettel, hanem határozott politikai czélzatot is rejt magában, Gyöngyösi István műve, azé a Gyöngyösié, ki, mint Vesselényi (nádor) udvari költője a loyalitást magasztalja, mint buzgó hazafi, —a ki előtt csak egy elv ragyog vezető csillagul: a hon java — Kemény János dicsőítésében kaczérkodni látszik az erdélyi, a magyar nemzeti törekvésű párttal, de csak látszik, mert ime 1683-ban — élte alkonyán megifjodva — Thököly politikáját szolgálja: kurucz költővé lesz. Müvének czélzata az, hogy „az ingadozókat megnyerje Thököly és a török szövetség ügyének, — hogy megszilárdítsa bennök a hitet e szövetség hathatós voltában, s hogy bizalmat ébreszszen a kurucz vezér személyéhez és politikájához.“ (H. A.) Nem nyomatta ki; nevét sem találjuk a fennmaradt két példányon, de őszintesége ellen ebből érvet nem szabad kovácsolnunk; mert hát a „hóhérok korá“-ban (mint Th. K. találóan nevezi Leopold uralkodásának idejét) az igaz magyar érzés hangján zengő dalosnak, a szilaj harczi kiáltás és szívig ható siralom költőjének nagyon is tanácsos volt a névtelenség homályába rejtőzni; a kuruczvilági költők java részét a névtelenség fedi.

E müvével Gyöngyösi a kuruczvilág eposz írója lett. Nem nagy értékű alkotás, de költészet-történetünknek nagy érdekű emléke. Composi- tiója — igaz, hogy — zavaros, és az allegorikus fátyol, melybe az által burkolja, hogy benne az egyes nemzetek symbolikus néven szerepelnek, még zavarosabbá lett. Különben is csak formája elbeszélő, a tartalomban uralkodó a lírai elem, mint a hogy Gyöngyösi maga elbeszélő álorczában tulajdonképen lírai költő volt. Ismertetni fogom a mű tartalmát részletesebben, kiemelve főkép legjellemzetesebb lírai részeit, melyeken át igazoltnak látható azon feltevésünk, hogy az agg költő egyedül Thököly diadalaitól remélli s várja hazája boldogságát. De előbb némely történeti adatok közbevetésére terjeszkedem, hogy a költemény ismertetésében ne kelljen történeti magyaráz gatásokkal kitéréseket tennem.

4