Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1886

—---------------------------------------------------------48

Szűcs János voxa az előbbinek folytatása és részben kiegészítése. Isten, haza, becsület — e három eszme — vezérli őt. „Hamisan lecsöpült régi szabadságunkért“ tiz esztendeje harczol ő is, s a nemzet vére-ontá- sának hasznát csak abban látja, ha végre „kidobol“ a német tábora, ő addig le nem teszi fegyverét, s igy végzi voxát:

86. „De addig, valaki szót tészen felőle,

Hogy az mi táborunk a nélkül megtérne:

Magunk magunk között ki-ki megkövezze —

Tudjuk egymás között kinek mit tart hite!"

Farkas Fábián ugyanezen szellemben szól, de kijelenti egyszersmind bizodalmát a német ellen a törökben:

87. „Hogynem az végekben törjük szablyánk élit,

Ha eddig szenvedtünk: várjuk még a többit;

Elvégzi a török hamar békességit,

Némettel Kibontja húsz esztendős frigyit.

88. Lész bosszúállásban akkor elég nézőnk,

Más nemzetségtűi is elég segítségünk;

Szükséges, hódoljon mint Erdély, nemzetünk: így harczol szívesen a török mellettünk.“

és végül:

90. „A ki penig velünk egyet nem értene,

Vérárulójának tartani kellene,

Maga fegyver által pokolba ám menne —

Kinek jószága is prédára hadd kelne.“

Oly erős visszavágás Thökölyi beszédére, hogy szinte beillenék befejezésnek, ha

Ispán Ferencznek a sérelmek emlékét megújító voxa hidján a határozó eszméhez nem kellene átjutnunk. Ő nem elégszik avval, hogy Zrínyi, Nádasdy, Frangepán és Rákóczi boldogtalan hiszékenységének gyászos következményét elsorolja, de még az ellenséghez (a némethez) pártolt Barkóczi Istvánt is megszánja, ki

97. „Németnek földünkön nagy eszköze vala:

Szűkön jött levele, császár grátiája,

Kit adtak is neki: nem bírhatja, bánja.“

Ha nem igér a császár, hanem ad, bízvást megtérhetünk — mondja:

99. „Máskép szándékunkból egy nyommá se lépünk:

Két szék közt a földre valahogy ne essünk.“

Végre Vesselényi Pál szól a honfiúi nyugodt bölcsesség meggyőző erejével: ha mind, a mit elvett, megtéríti a német:

100. „így mi fegyverünk is hazánkba megtérhet.“

101. Másként, mivel török segítsége nélkül Erőt nem vehetünk magunk fegyveréből:

Mostan el ne váljunk nyújtott kezeitől —

Csináljunk magunknak paizst erejéből.