Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
94 Brutus Catóját részben azért irá, mível nézete szerint Cicero Catót nem elég hatályosan dicsérte; azokkal azonban nem érthetünk egyet, kik a főokot a brutusi iratra Caesar Anti-Catójában találják, melyre ennek czá- folatúl kelle szolgálnia. Sőt inkább a legnagyobb valószínűség a mellett van, hogy az Anti-Cato csak Brutus Catója után jelent meg. Kevésbbé Írja Cicero levelét Atticushoz XII. 41., melyben ezen irat mint tervben levő említtetik, ha nem lehet szükségképen azt gondolnunk, hogy az ugyanazon évi márcziusban végeztetett be, melyben a Munda melletti csata történt. Ezen csata előtt az Anti-Cato alig írathatott; Rómában legalább nem volt ismeretes. Minden körülményből sokkal inkább az tűnik ki, hogy Caesar azalatt kezdé iratát kidolgozni, mialatt Brutus irata kijőve Rómában, és hogy Brutus véletlenül ép azon időben, vagy csak kevéssel előbb utazott Rómából Spanyolországba, mint Caesar Spanyolországból útra kelt Rómába. Legalább Caesar júliusban azt Írja Rómába, hogy ő Brutus Catóját olvasta, ad Attic. XIII. 46., míg Cicero augusztusban adja tudtára Atticusnak, hogy Caesar barátai értesítették az imperatort arról, hogy mily véleményt nyilvánított Cicero az ő Anti-Catója fölött, ad Attic. XIII. 80. Oly kevéssé czáfolhatta tehát meg Brutus az Anti-Cato vádjait, a mily kevéssé volt iratának fogalmazásánál Brutus Catója már Caesar kezeinél. Nem feltűnő tehát, ha Augustus Brutusnak csak öregebb korában válaszol: Sueton. Oct. c. 85. „Múlta varii generis prosa oratione composuit, ex quibus nonnulla in coetu familiarium velut in auditorio recitavit, sicut „Rescripta Bruto de Catone“; quae volumina cum iám senior ex magna parte legisset, fatigatus Tiberio tradidit perlegenda.“ Augustus említett czáfolatával bizonyára Brutus iratát igyekezett gyengíteni. A harmadik dicsőítő iratot Catóra Fabius Gallus fogalmazta. Cicero erről Gallushoz irt két levelében szól, ad famii. XII. 24. „Catonem tuum mihi mitte, cupio enim legere. Me adhuc non legisse turpe utrique nostrum est.“ És ad famii. VII. 25. „Séd heus tu, manum de tabula, ma- gister adest citius, quam putaramus. Vereor, ne in Catonium Catoninos.“ Az utóbbi nagyon jellemző hely tartalma ez: De halljad, magadat is tekintetbe veheted (Gallus levelében Cicerót intette); a mester hamarább itt van, mint gondolnók. Én nem érzem magamat egészen jól a Catóra irt dicsőítő iratunk miatt; könnyen eszébe juthatna Caesarnak a Cató- pártbelieket az ő Catójokhoz más világra küldeni. Catoniumot a görög y.áxw-tól Cicero egészen találólag használja alvilág helyett, talán Laberius után. Gell. XVI. 7, 4. Tehát Cicero Caesarnak 45. októberben Rómába való visszatérésekor még félt iratának rossz következményeitől; ez az oka, hogy mindjárt megjelenése után nagy aggódással nézett hatása elé. Nemsokára tudva lön, hogy Caesar egy ellenirat kibocsátására gondol; legelőször azonban
