Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
4 > ségére Cato más véleményen mert lenni, mint az író. ügy látszik, Plutar- chosnak e levelek nem voltak kezénél, avagy nem vett annyi fáradtságot, hogy ezeket tanulmányozta volna. Clodius fontos pere ezekből egészen érthető, épen úgy Catónak Ciceróval való versenygése a diadalmenet ügyében és utolsó tanácskozásai Caesarral Campaniában; továbbá az események helyes megítélésére alapúi vehetők, s mivel leginkább bizalmas személyekhez intézvék, bizalmatlanság nélkül használhatók. Mindazáltal ezek használatánál kevésbbé sem kell megfeledkezni ama kor kiválóbb eseményeiről, sőt épen kiváló megfigyeléssel kell szem előtt tartani a pártok állását. Csak ezek után érthetők gyakran a levelek színezései. A hol Cicero beszédei Cato nyilvános működését vagy magán jellemét érintik, gondosan kell vizsgálni, mi bennök a túlzás és az ügyvédi hozzáadás. Czé- lunkhoz legfontosabbak „Orationes pro Murena, pro Sestio és pro domo.“ Egyes használható jegyzeteket találhatunk valamint egyéb beszédeiben, úgy bölcsészeti irataiban is, itt különösen példányszerüeket. „De finibus bonorum et malorum“ ez. iratában az egész stoa rendszer fejlődése Cato nyelvére adatik. — Eredeti kútfőkul szolgálának s részben ma is ilyenekül használhatók Cicero említett iratain kivűl ugyanennek, valamint Marcus Brutus és Fabius Gallusnak Catója, továbbá Caesar Anti-Catója, mely utóbbiakból azonban csak töredékek jutottak el korunkig; Catónak a Ca- tilina-féle összeesküvés alkalmával mondott beszéde, melyet •— Plutarchos szerint — Cicero gyorsirásféle jegyekkel föl jegyeztetett s melyet Plutarchos kivonatban közöl; Cato saját levele Ciceróhoz; Asinius Pollio, Mes- sala Corvinus s talán Cornelius Nepos történelmi művei. Ezen elsőrangú kútfők nyomán irta Munatius Rufus, mint egyébként is szemtanú, Cato életrajzát, melyet azután — Plutarchos szerint — Pütus Thrasea nagy részben követett. — Hogy mily összefüggésben voltak ezen iratok részint egymás közt, részint pedig a korunkig fenmaradt Plutarchos-féle életrajzzal, csak gyaníthatjuk; Plutarchos számos hivatkozásai azonban a Catóról fenmaradt hiteles adatokkal nagyrészt egyeznek. Ép oly gondosan kell tanúlmányozni Caesar „Commentaria“ -it, mint Cicero leveleit. Caesar tiszta és teljes előadása Plutarchos összekúszált elbeszélése után valóságos jótétemény. Közvetetten a polgárháború kitörése előtti időket Caesar és folytatója Hirtius nélkül alig hozhatnék rendbe, mivel Cicero Ciliciában való proconsulsága miatt majdnem egészen cserben hagy. Csakhogy Caesar oly kevéssé és oly röviden említi Catót, a mint csak lehetséges, és a mikor említenie kell is őt, megvető kevésre-becsii- léssel történik az. Hogy Caesarnak óriási terveivel mindent átfogó szelleme haszontalanéi fáradó ellenét szűk látókörével meglehetősen kevésre becsüli, sőt hogy előtte Cato néha talán megvetni valónak látszik, azon nem kell csodálkozni; hogy azonban rá való tekintettel gúnyiratában kitérése
