Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
79 önként bocsátják szabadon, azok közűi a fegyverfoghatókat elfogadja. Sokan megígérek ezt neki. 0 felíratta azokat és eltávozott. Nemsokára ezután leveleket kapott Jubától és Scipiótól. Juba kevés kíséretével a hegységben elrejtőzve tartózkodók és azt kérdé, hogy minek cselekvésére határozza el magát Cato. Ha elhagyja Uticat, várja őt; ha be akarja várni az ostromot, egy sereggel segítségére megy. — Scipio Uticatól nem messze egy hegyfoknál vetett horgonyt és szintén Cato elhatározására várakozott. Nem tudta, hogy Cato a várost megtarthatja-e avagy falai közűi menekülhet-e. Cato egyiknek sem birt határozott feleletet adni addig, míg tisztában nem volt azzal, mennyiben számíthat az uticaiak segélyére. Azért a hírhozónak meghagyó, hogy várjon, és ismét a gyűlésbe ment, melyet nagy lelkesültségben hagyott előbb el. A római tanácsosok elhatározók, hogy rabszolgáikat elbocsátják és fölfegyverzik őket. A háromszáz többi részénél, — nevezetesen a nagykereskedők-, pénz- űzérek- és gazdag birtokosoknál azonban, kiknek gazdagságát nagyobbrészt rabszolgáik képezek — a Cato szavai által fölélesztett tűz hamar elaludt, és egyik meggondolásuk a másikat követé. „Ugyan miféle emberek vagyunk — hangzék fel — hogy Caesar ellen szegülünk, a kire a római hatalom átszállóit? Miért harczoljunk Uticaban a rómaiak szabadságáért az ellen, a ki elől egy Pompejus s egy Cato is menekűlének Itáliából ? Mi, kik magunk is rabszolgák vagyunk Caesarral szemben, mi bocsássuk szabadon rabszolgáinkat? Jobb lesz, ha egy alázatos küldöttséget menesztünk eléje, és kéréseinkkel kiengeszteljük őt.“ így gondolkozá- nok és beszélének a pénzaristokraták közűi még a mérsékeltek is: a békét egyedül vagyonuk és életök megmentésére akarván. Cato a dolgok fenyegető fordulatát észrevette, óvakodott azonban ezek kitörését korho- lások által siettetni. Mindkét hírmondót levelekkel küldötte vissza, melyekben Scipiót és Jubát az Uticatól való távolmaradásra intette. E közben egy jelentékeny numidiai és római lovas-csapat Thapsus- ból menekedvén, Utica elé érkezett. Három követet küldöttek Catóhoz; mindegyik a menekülők különböző nézeteit nyilvánító. Egy részök Jubá- hoz, a másik Catóhoz akart vonulni, a harmadik rész pedig félt az ellenséges érzületü Uticaba menni. Cato erre elküldé Marcus Rubriust a 300- hoz, hogy írja föl azokat, a kik rabszolgáikat önként akarják szabadon bocsátani. Maga a római tanácsosoktól kisérve, a lovasokhoz ment és kérte vezéreiket, hogy a római Catóval szemben ne kövessék a barbar Jubát; térjenek vele vissza a városba úgy magok, mint tanácsosaik megmentésére; a város bevehetetlen, s sok évre el van látva gabonával és minden hadi szükséglettel. Kérését a tanácsosok könyeikkel támogatók. A vezérek visszatértek lovasaikhoz, hogy az ügyet eléjük terjeszszék. S az optimaták az utón egy omladékhalmazra állva várakozónak a válaszra,
