Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
78 alkotott ellentanácsot, mely az Afrikában lakó igen gazdag és tekintélyes lovagoknak bevonása által még erősbült — a csatamezeiről visszaérkezett előkelő menekültekkel és azok fiaival Jupiter templomába hívá össze. Szokott nyugodtságával lépett közéjök, mintha semmi szokatlan sem történt volna, s ott a gyülekezettel közölte azon adatokat, a melyek a háborúhoz való fegyverek, gabona és a parancsnoksága alatt álló könnyű és nehéz fegyverzetüek számát, mennyiségét tartalmazók. Ezután dicsérve emelt szót a háromszázra; magasztalta készségüket és hűségüket, melyet iránta ama szolgálatuk által tanúsítottak, hogy pénzüket, személyüket s tanácsaikat rendelkezésére bocsátották. Intette őket, hogy ne hagyjanak fel a re- ménynyel, maradjanak együtt; ez esetben maga Caesar is, ha a háborút tovább folytatja, kevésbbé fogja őket megvetni, s ha megbocsátásért kérik, előbb megkiméli őket. „Tanácskozzatok — úgymond — egyébkép a mint akartok, én egy esetben sem foglak benneteket ócsárolni. Ha engedtek a sorsnak, én abban a kénytelenség szükségét látom; ha azonban a veszélyes ügy mellett megmaradva, magatokra vállaljátok a szabadságért való küzdelmet, én nemcsak helyeslem, hanem csodálom bátorságto- kat, sőt felajánlom magamat vezérül és harczos-társúl, míg a végső kísérletet teszszük a hazáért, mely sem Utica, sem Hadrumetum, hanem Róma, mely fenséges érzület által már nagyobb veszélyből is megmentetett. Vannak dolgok, melyek reményt nyújtanak a megmentésre. Caesar különböző helyeken egyszerre szükséges; a fiatal Pompejus Spanyolországban ismét fegyvert fogott; Róma még nem szokott a fékhez, nagyon érzi a gyalázatot és minden változásra feltámad. Ne kerültessétek velünk a veszélyt; Caesar maga szolgál oktatóúl, a ki a legnagyobb igazságtalanságért sem kíméli életét: míg nekünk a veszélyek kiállása után vagy a boldog élet lesz osztályrészünk, vagy a dicsőséges halál fog a háború bizonytalanságának véget vetni. Tanácskozzatok egymás közt. Én azalatt kérem az isteneket, hogy eddigi kitűnő magaviseletetek és buzgóságtok jutal- máúl mindaz sikerüljön, a mit határoztok.“ E bátor fellépés nagy hatást tett a megijesztett kedélyekre. Némelyekbe bizalmat és bátorságot öntött; igen sokan pedig Catónak félelem nélküli és nemes barátsága mellett majdnem megfeledkeztek a helyzetről, s arra kérék, hogy legjobb belátása szerint rendelkezzék velők és jószágukkal. Mivel látták, hogy a sors őt még nem rendítette meg, azt hitték, hogy legyőzhetetlen és a végzet minden mos- tohaságánál erősebb ; úgy gondolkodtak, hogy sokkal jobb őt követni és vele meghalni, mint őt díjúi adni és vele menekülésüket elnyerni. Buz- galmokban a rabszolgák szabadonbocsátását akarák elhatározni és Őket fölfegyverezni. Cato tudván azt, hogy ez sokakat fogna elkeseríteni, ezen úgy a törvény, mint a méltányosság ellen való nagylelkűséget megakadályozó; kijelenté azonban, hogy ha a rabszolga-birtokosok rabszolgáikat
