Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
13. Cato Pompejus clictatorsága ellen. Fauonius aedilissége. 53. Kr. e. A rettegett dictaturát csakis Cato tartotta még vissza egy évre. 53. Kr. e. kormányszünet állott be, és Pompejus pártjának sikerült ugyanazt hónapról-hónapra meghosszabbítani. Mindig több és több hang emelkedett a dictatorság ellen, és mig Pompejus Rómától távol vala, hogy egészen gyanútlanul megjelenjék, a közben Luccejus Hirrus és Cölius Yini- cianus a néptől a dictatorságot merték számára követelni. Cato azonban oly hatással szegült ellene, hogy Hirrus majdnem a tribunságot is elvesztette. Csakis Pompejus barátjai mentették meg őt, kik Catóhoz sietvén, biztosíték, hogy Pompejus épen semmit sem tud e kívánalomról, és hogy egyáltalában nem kívánja azt. Pompejus az élénk mozgalom által tényleg megijesztve, gyorsan visszatért Rómába. Cato úgy tüntette fel a dolgot, mintha hinné a mentegetődzést; dicsérte az elesett dictatort, és tőle jóérzületének bizonyítékáúl s biztosításának hiteléül rend teremtését s a consul-választásra összehívott comitiaknak békés megtartását kívánta. Pompejus nem merte a kivánatot megtagadni. Legnagyobb sajnálatára azt, a mit hat hóig megakadályozott, most önmagának kellett teljesítenie. Júniusban Domitius Calvinus és Valerius Messala, kinek pőre bevégzetlenül maradt, az év hátralevő részére consuloknak választattak meg. A többi tisztviselő-választások ép oly gyorsan végződtek.1) Favonius, mint jelölt lépett föl a plebeiusi aedilisség elnyeréséért; azonban Cato e balgaságig szenvedélyes utánzójának épen a mestere ellen táplált boszúból kelle első ízben elesnie. Pártfogója reménylhetett is valamit. Erős ellenőrzést gyakorolván, észrevette, hogy Favonius számára a szavazatok kedvezőtlenek, s hogy az összes szavazó-táblákon egy kézírás volt. Azonnal közbelépésre hivá fel a tribunokat és a gyűlést érvénytelennek nyilváníttatta. Az uj comitiák teljesítették Favonius kérését. — Új hivatalában egészen Cato gyámsága alá helyezé magát, a ki a színészek kellemetlen meglepetésére és a nézők igen nagy gyönyörködtetésére a szinügyben is a régi egyszerűséget, kezdé felújítani, azt akarván ezzel kimutatni, hogy a játékokra fölötte sok berendezést és drága fölszereléseket fordítanak. A görög színészeket arany koszorú helyett pálma-koszorúval ajándékozá meg: mint az olympiai győzőket; drága ajándékok helyett salátát, czéklát, retket, petrezselymet adata nekik; a római színészeknek cserép-korsókat tele borral, disznóhust, dinnyét és egy nyaláb fát. A közönség örült, hogy a szigorú Cato még egyszer ad nekik valami nevetnivalót, és Curio, a másik aedilis pompás játékaitól seregesen tódúlt ezen furcsa újdonság szemléletére. E mellett Favonius a nézők között ült, előképével kötelességszerüen tapsolt, sőt egyeseket is felszólított, 56 ’) Plut. Caes. 28; Pomp. 54; Dió 40. 45. 46 ; Cic. ad fám. 7, 11; 8, 4; App. 2, 43S.
