Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
23 lette, hogy veto-jával a Pompejus-pártiak káros törekvéseit ártalmatlanná teszi. Kezdetben csak kevés ismerőse jelentkezett; midőn azonban megtudták, mily czélból ügyekszik oly hamarosan megszerezni a tribunságot, csakhogy Metellus és így Pompejus ellen dolgozhassák, az optimaták pártja oly nagy buzgósággal tolongott körötte, hogy a sokaság majdnem agyonnyomta : alig juthatván rajta keresztül a fórumra. Ott minden részről bátorító dicséretekkel halmozák el, hogy előbb a hivatalt megvetette, mivel békés időket vára, s hogy most, midőn az veszélylyel van összekötve, \isz- szajő és kéri. „Omnes boni te ad tribunatus petitionéin vocaverunt.“ Cic. pro Muren. 31. — ügy Cato, mint Metellus a következő évre néptribu- nokká választattak.1) Nem épen ily tisztességgel jutottak Decimus Julius Silanus — a ki Catónak másik mostoha húga Servilia által sógora vala — és Lucius Licinius Murena a consulsághoz. Nyíltan, pénzzel vásárolták szavazataikat. Cato heves beszédben kelt ki ezen eljárás ellen, melyet azzal végzett, hogy a megvesztegetŐketbe kell vádolni, bárkik legyenek, rokona Silanus kivételével. S valóban Servius Sulpiciussal, a kiesett consuljelölttel panaszt emelt novemberben a vesztegetés miatt Murena ellen. Cicero, a consul, vette át a védelmet jövendő utóda érdekében s ügyvédi jelességét ez alkalommal a legfényesebben igazolá. E védelmi beszéd azonban, mint sok más ezen kívül, nem sok becsületet hozott Catilina megtámadójának, s példája a legérthetőbben mutatá, hogy mily képtelenség becsületes politikát követni, ha abba az ügyvédség is belevonatik. Bizonyítékokkal ugyanis Cicero nem foglalkozik, mindazáltal ért ahhoz, hogy a bírákra és a közönségre találóan számító beszédet tartson ügyességgel. Mert a helyett, hogy a panaszlók vádolásába bocsátkoznék, kellőkép megczukrozott labdacsokkal igyekszik személyiségüket és panaszuk álokait nevetségessé tenni; s a helyett, hogy bebizonyítaná, miszerint Murena nem becstelen úton nyerte szavazatait, gúnyolva szólítja fel az ellenfeleket, hogy a vádlott vétkének meggyőző bizonyítékait terjeszszék elő: ily módon a látszatot Murena részére megmentvén. Ugyanezen Cicero volt az, a ki a comitiai választások előtt keresztül vitte az igazságtalan hivatalszerzésre vonatkozó — s kiválólag Catilina ellen irányzott — ama szigorú törvényt, a mely így hangzék: „Ha a jelöltnek felbérelt emberek jőnek eléje; ha a megszerzettek követik őt; ha a versenyjátékok alkalmával a népnek tubusonként helyek osztatnak ki; ha lakomát adnak neki: úgy a vesztegető a törvény elé tartozik.“ „Murenanak akkor csakugyan nagy tömeg ment eléje, midőn a consulság megszerzése végett Rómába ment; bizonyittassék azonban be — mondá Cicero — hogy azok felfogadva valának. Neki ‘) Plut. 20. 21. 23. 24. Caes. 8. Cic. 21. Sáli. 52. 53. 55. Suet 14. Cic. pro Muren. 28. 31. 36. 38; pro Sest. 38; ad Attic. 12. 21; Vellei. 2. 35.
