Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
14 2. Hadi pályája, tribunsága, quaestorsága. 70—65. Kr. e. A tábori és hadi szolgálathoz semmi különös kedvet nem érzett: ámbár először mint önkéntes a fegyelem kitűnő megtartása, azután mint tiszt ugyanannak szigorú végrehajtása által tűnt ki. A nyugodt és meggondolt vitézség sem hiányzott nála: a tüzes bátorság azonban soha sem volt tulajdona. A rabszolga-háborúban kezdette meg hadi pályáját, mostoha testvérének Caepionak, akkor hadi tribunnak, kedvéért, Lucius Gel- lius Publicola praetor alatt, ki a hadosztály rosszul vezénylése miatt Spar- tacustól több ízben megveretett. Cato a tábor általános szédelgése és ügyetlenségével szemben oly híres kivételt tett edzett egyszerűsége és rettenthetetlen bátorsága által, hogy neki a praetor rendkívüli jutalmazásokat és ajándékokat Ítélt, melyeket azonban a szerény férfiú nem fogadá el, azt hívén, hogy azokat nem érdemelte meg, mivel csak kötelességét teljesítette. Először álmélkodtak fölötte és különcznek tartották; később, midőn több ilyos példák következének, csodálták őt; a lelkesűltség azonban, mely a csudáit utánzására ösztönöz, soha sem keltett nagyobb hatást kortársainál. Catónak sok csudálója volt mindig, de kevés tulajdon- képeni híve.1) Ép oly kiváló engedelmességet tanúsított Cato a törvény iránt a hadi tribunság megszerzése alkalmával. Egyedül ő nem fordúlt e végett a no- menclatorokhoz (néven nevezők), kik a szembejövők neveit a jelölteknek előre tartozónak megsúgni, hogy azokat barátságosan üdvözölhessék; ő inkább arra törekedett, hogy minden polgárt önmaga ismerjen, névszerint üdvözöljön és szives barátság által megnyerjen. A nép, tisztelvén eljárását, hadi tribunná választotta. Mint ilyen Marcus Rubrius propraetorhoz küldetett Makedoniába. Tizenöt rabszolga, két szabadonbocsátott és négy barátja tevék kíséretét: minden időre igen kis kiséret. Barátjai közt volt Munatius Rufus, kinek Catóval ugyanazon sátorban kelle aludnia, hogy a jajveszéklő Atiliának tett azon Ígéretét, mely szerint férjére gondot visel, teljesíthesse. Rubriustól egy légió parancsnokságával megbizatva, Cato főleg a katonák becsületérzését igyekezett felkölteni; azért is engedékeny vala irántok, a nélkül azonban, hogy az ő felügyelete alatt valamit megbocsátott volna nekik; e mellett vitézségre s bátorságra ösztönözte őket; visszatartotta a vad kicsapongásoktól: az érdemet jutalmazva, a kihágást azonnal büntetve. így embereit ügyes katonákká, az ellenség előtt félelmetesekké s a baráttal szemben veszélytelenekké tette. S ezen tiszteletet és szeretetet önviselkedése által nyeré el; mert a mellett, hogy derekas- ságra nézve minden parancsnok felett állott, egész külsejében, öltözetében, evés- és ívásban a közönséges katonával egyenlő volt, és vele min>) Plut. 8,
