Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885

15

den fáradalmat megosztott. Ily módon nagy hírnevet és határtalan odaadást szerzett magának alattvalóinál, a nélkül, hogy épen nagy gondot fordított volna azok megszerzésére.1)

A hadi élet zaja és fáradalmai között sem feledkezett meg Cato a bölesészetről. Midőn u. is meghallotta, hogy a híres Athenodorus stoikus, Kordylion melléknévvel, Pergamumban tartózkodik, felhasználván a törvény által engedélyezett két havi szabadságidejét, fölkeresésére indult, hogy az idős bölcsészt követőjévé tegye. S csakugyan sikerűit neki megnyerni őt, ki már gyakran a királyok és fejedelmek barátságát is visszautasította. Büszkébben ezen nyereségre, mint Pompejus és Lucullus az ő hódításaikra s örülve tért vissza Cato Makedónjába, a honnan egy szomorú küldöttség nemsokára ismét elhivá őt.

Servilius Caepio, a kihez testvéri szeretettel ragaszkodott, egy utazás alkalmával Ázsiába, Thrakia kikötő-városában Aenusban, az előbb úgynevezett Absynthusban, súlyosan megbetegedett. Cato a hír vétele után erős vihar daczára egy kis teherhajón, mely épen a kikötőben volt, két kísérővel és három rabszolgával Thessalonicheből azonnal elhajózott. A legnagyobb életveszéllyel ért el Aenusba, a hol testvérét már halva ta- lálá. Érzékenyebben adta át magát a fájdalomnak, mint egy stoikustól várni lehetett; fájdalma u. is nem csupán panaszban és sírásban nyilvá- núlt, hanem, a mi Catónál még feltűnőbb, a temetésnél való nagy fényűzésben is. Az egyébkép oly takarékos ember füstölő-szereket és drága anyagokat égetett el a kedves testtel, és neki Aenus piaczán egy emléket állíttatott thasischi márványból, mely nyolcz talentumjába került (48,000 frank). A szomszéd városok és fejedelmek tömérdek ajándékot küldöttek a meghalt tiszteletére, miként ezt az alattvalók és függő viszonyban levők szokták tenni a római nagyok ünnepélyes temetésének emelésére. Cato azonban semmi pénzt sem fogadott el, sőt a díszleteket és füstölőszereket is megfizette tulajdonosaiknak. E mellett a közte és Caepio leánykája közötti örökség elosztása alkalmával semmiféle temetési költségeket sem számított fel, hanem mindent sajátjából fizetett ki. Cato ellenei gyászának ilyetén nyilvánúlását és a temetési pompás felszerelést már jó korán arra használák fel, hogy azokat vele a stoikussal és egyébkénti egyszerűségével ellentétbe állítsák. Cato e következetlensége bölcsészeti nézeteivel s rendes életmódjával bizonyára szemére vethető; de másrészt itt sem szabad feledni, hogy ő is alá volt vetve a leghatalmasabb emberi ösztönnek, a vérrokoni szeretetnek, melyért következetlenséget elkövetni bizonynyal nem a legnagyobb szégyenhez számítható. Caesar Anti-C.ito ez. gúnyiratának vádja ellenben, hogy Cato az elolvadt arany megmentése végett

') Plut. 8—12 : Plin. 7, 30, 31; Val. Max. 4. 3, 12. —