Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885

101

tethetett. Mindenesetre Hortensius azon czélból vette el Marciét, hogy az általa csodált Catóval rokonságban legyen. Calo takarékos volt, de kapzsi soha. Viszályok merülhettek föl Cato és Marcia között s kölcsönös ellenszenvvé fokozódhattak épen akkor, midőn Hortensius mindent elkövetett, hogy Catóval rokonságba jöjjön. Az ilyen összeköttetés akkor gyakori divat volt az előkelő római világban. Evek múlva, Hortensius halála után, elmosódhatott a korábbi viszály emléke, s mint elvált hitves társak között ma is meg-megtörténik, kibékültek. — Még alszerübb, bár ke- vésbbé botrányos volt ama vád, hogy Cato fivérének Servilius Caepiónak hamvait szitán eresztette át, csakhogy a holttest elégetése alkalmával elolvadt aranyat visszanyerje. (Plut. Cat. min. 11.)

3.) Végre, hogy a Cicerótól felhozott tények igazak ugyan, de semmiesetre sem érdemelnek dicséretet. Ide tartoznak mindenekelőtt a Cato egyszerűsége- és sajátszerűségére vonatkozó adomácskák. Cicero híreseknek találá, vagy legalább ilyenekül rajzóié azokat, minthogy Cato csak a valóban szégyenletes dolgokat szokta szégyenleni; minden gonosz rágalmat megvetvén: (Plut. Cat. min. 6) mig Caesar nevetségesnek találá, ha Cato mások előtt valamiben elsőséggel birt és ha mindig jobb akart lenni, mint az őt körülvevő világ. (Plut. ibidem.) — A Cato öltözködése fölötti élezek is az Anti-Catóból vétettek, valamint ama tudósítás, hogy Cato gyakran lábbeli és tunica nélkül (Mommsen szerint mezítláb és ing nélkül) futkosott ide-oda a városban (Plut. I. c.), és hogy épen mint praetor ezen öltözetben ült a legtekintélyesebb férfiak élet-halál kérdésének eldöntésénél az itélőszékben; ha aztán e mellett megjegyzi, hogy ezt azért tette, mivel Romulus és Camillus emlékoszlopain sem látott különb öltözéket, ez által a nevetséges hatást alig szállítja alább. (Plut. Cat. min. 44. Asconius Pedianus in orat. Cic- pro Scauro fin. — Val. Max. III. 6.7.) Ide tartozik ama megjegyzés, hogy Cato az olcsóbb, homályos bíbor ruhát hordá: míg egyébként mindenki a bibor-vöröset kedveié; azután ama történet, hogy Cato az ő republicanus egyszerűségében Egyiptus királyát az éjjeli edényen ülve fogadá (Plut. Cat. 35), — ha a xoúdac, xáítapms-t nem a gyógyszerek hatásának veszszük — bizonyára szintén költött; végre a nyilvános játékok megvetését látja abban, hogy Favonius aedilissége alatt a görög művészeket retekkel, salátával, a rómaiakat boroskorsókkal, disznóhussal, tűzifával és hasonlókkal ajándékozta meg. — Cato tudományos vonzódása a régi görög bölcsészekhez szintén gúny tárgyává tétetik. (Plut. Cat. 57.) Az Anti-Cato töredékének köszönhetjük bizonyára azon elbeszélést is, hogy Cato nagyon buz- gólkodott a pergamumi öreg Athenodoros Cordilion megnyerésében, kivel midőn a táborba visszatért, büszkébb volt e diadalára, mint Pompejus és Lucullus a királyok és nemzetek fölötti győzelmeikre. (Plutarch. Cat. 10.)