Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
100 min. 54); — ide tartozik végre ama hely, a hol (Plut. Cat. min. 6) Cato bölcsészeti időtöltéseiről szól: a melyet meg ellenségei éjjeli dőzsölő liely- lyé változtattak, és ama szemrehányás, hogy rokonai iránti nagyon dicsért gyengédsége helyett egyáltalában nem szégyelt.e saját nejét Hortensiushoz nőül adni. 2.) Hogy a felhozott erények épen nem erények, hanem átváltozott vétségek. így Cato takarékossága és önzetlensége sokkal inkább pénzvágy és piszkos fösvénység. Gazdag anyagot szolgáltatott e rágalomra Cato magaviseleté Cyprusban, egész a ezivódásig ment bizalmatlansága barátai irányában; kicsinyes alkudozása és üzérkedése a kincsek eladása alkalmával. — Plut. Cat. min. 36. sorai oly találóan mutatják Catót az ő nevetséges üzérkedésével, hogy e helyet alaposan az Anti-Catóból való fordításúi kell tekintenünk. Ép igy Plin. Hist. Nat. XXIX. 30, §. 96. aprólékosságra kiterjedő tudósításai a strucz-zsir eladásáról és a veszélyes kőris-bogarakról, bizonyára szintén az Anti-Ca- tóból valók; az első miatt Cato fösvénységből nevetségessé Ion, az utóbbi miatt pedig épen gonosztevő, mert Cato „venenum vendidit.“ (Seneca controv. VI. 4.) — Az, a ki Catót a miatt korholá, hogy a szőnyegekért nagy árt kívánt (Plin. Hist. Nat. VIII. 74. § 196), bizonyára senki más, mint Caesar. Ily gúnyolódást és gyalázást az ellenfél részéről még érthetni ; de valóban szégyenletesen és alszerűen magyarázott félre két más eseményt csak azért, hogy Catót gyalázatos fösvénységről vádolhassa. így Cato nejének Marciénak Hortensius szónokhoz való távozása és annak visszavétele a Rómából való menekülés alkalmával, ama megrovásra adott neki alkalmat, hogy Cato a házasságot üzletként használta fel; szerinte Marciét fiatalon, mint csalétket, azért adta nőül Hortensiushoz, hogy őt éltesen, de gazdagon ismét magához vehesse, miután ily módon jó üzletet csinált vele. (Plut. Cat. min. 52.) Igaz, hogy Cato oly csekély véleménynyel volt a nőnemről és a házasságról, miszerint második nejét Mar ciát, miután három gyermeke volt tőle, Hortensius barátja esdeklő kérésére neki átengedte és a szónok halála után azt, mint özvegyet, ismét nőül vette; ámde ezen körülményt a római házasság elvi szempontjából kell megítélnünk, melynek lényeges jelentősége oda czélzott, hogy úgy a tulajdon faj és nemzetség elterjedésére, mint az állam fentartására törvényes gyermekek származzanak. Erre czéloz (Gell. Noct. Att. I. 6.) Metel- lus Numidicus censor beszéde is: „Si sine uxore, Quirites, possemus esse, omnes ea molestia careremus, séd quoniam ita natura tradidit, ut nec cum illis satis commode, nec sine illis ullo modo vivi possit, s a 1 u t i per- petuae potius, quam brevi voluptati consulendum.“ Ezen elvi szempont, mely a plátói államban is mérték adóúl véteték, a személyi vonatkozásokat lényegteleneknek tünteti föl, és a stoikusoknál is közbenjáróúl tekin
