Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
09 lem, melyet Caesar részéről Cicero szó- és tettben tapasztalt, s a mely nem épen megvető kevésrebecsülésből származott; innen részben a hízelgő dicséret, mely által Cicero egyszersmind komoly intést is kaphatott, hogy a hatalom birtokosának oldalán eredménynyel munkálni őt kiválókig megilletné. Miután ily bevezetéssel Cato dícséretét ennek valódi lényétől Cicero művészi irályára és ékesszólására lehetőleg áthárította, gyanús ellentétben Cicero kidolgozásával, melyben ez bebizonyította, hogy Catónál „maióra omnia re, quam fama“ voltak: átmegy Caesar saját tételére, a dicsérő írat czáfolására. Mily tekintet nélkül s mily kérlelhetetlenül neki esik gyalázó iratában a megholt férfiúnak, mutatja nem csupán minden abból hozzánk jutott részlet, hanem már Plutarchosnak erre vonatkozó általános Ítélete is. Caes. 51. '0 piv oúv gexa xxOxa ypacpelg Oíx’ auxoü (Kataapo?) 7xpö{ Káxcova xsfivswxa kóyo? oó Soxeí Ttpácoc sy_ovxoc ouos só StalAáxxw; arjgerov slvat. llw; yáp öv ecpxíaaxo £öjvxo$, efg ávaíattojxov éxyéag őpyrjv xoaaóxrjv.........vEypa'jjev oöv noXXxg xtvag xaxá xoő Káxwvo? aixía; aovayaywv. — Cato min. 11. oöxw; oö xcjj póvov, xXXx xac xtjj ypaysíw xö ávousóftuvov xai xö ávuixóStxov smaxeuasv. Mily rendszer szerint írta pedig meg Caesar Cato gyalázatát, megismerhetjük Cicero Topica-jából 25. § 94., mely hely egyszersmind legelőbb juttat bennünket ama helyzetbe, hogy az Anti-Catót némileg újra összeállítsuk. Ez pedig igy szól: „At cum aliquid de utilitate, honestate, ■ aequitate disseritur, deque fis rebus, quae his sunt contrariae, incurrunt status aut iuris aut nominis; quod idem contingit in laudationibus. Nam aut negari potest id factum esse, quod laudetur; aut non eo nomine affieiendum, quo laudator affecerit; aut omnino non esse laudabile, quod non recte, non iure factum sit- Quibus omnibus generibus usus est nimis impudenter Caesar contra Cato nem meum.“ Caesar tehát valószínűleg egészen Cicero Catója szerint halad; keresztülmegy az erényeken, a mint. azokat Cicero elszámlálja, s azután részben félremagyarázások által elcsavart, részben pedig önmagától föltalált mindenféle adomácskákkal igyekszik bebizonyítani, hogy 1.) Cato azon erényekkel nem bírt, tehát p. hogy nem volt mértékletes, hanem hogy az ívásnak és az örömeknek adta magát; ide tartozik Pliniusnak Ep. III. 12. ama szószerint Anti-Catóból vett elbeszélése, hogy Catót kora reggel az utczán ittasan látták; ide tartoznak ama gyanúsítások és terhelő vádak, melyeket Caesar kaczér mostoha-húgával Serviliaval való társalgása miatt Cato fejéhez vág: pedig épen az által nyert a nagy közönségnél Servilia hírneve, hogy önként helyezte magát Cato felügyelete alá, a mit Cicero is méltán emelt ki: mig Caesar a fivér hírnevét a nővér kicsapongásai által akarja bemocskolni (Plut. Cat. 7*
