Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885

98

A mi az íratnak tartalmát, előadási módját és irányát illeti, mindez azt, a mit már czime is jelez, nagy mértékben megerősíti; továbbá szerencsénkre elég idézet maradt fenn, hogy semmi kétségünk se legyen az iránt, miszerint Caesar Hirtiushoz hasonló szellemben írt; de végre maga Cicero is szolgáltat kezünkbe kulcsot annak megértésére. — A mi először is a czimet illeti: hogy az Anti-Catónak vituperatiónak kelle lennie, ha Cato laudatio vala, azt megerősíti Quintilianus III. 7. „Hisque usum C. Caesarem in vituperando Catone notaverit Cicero.“ Épen úgy Appián I. e. II. 99. Kixlpwvo; ok r.o'.rpmzoz eyxdáfuov sic x'jtöv y.xi ImypáiJjavTo; Kátwv, ’avxéypx^E xaxíjyopcav ó Kafaap xod sxlypa<Lev ’Avx:- y.aitóv; és Martian. Capella I. c. „Duobus voluminibus Caesar aceusans.“ Egészen hasonló tervezet szerint bánik el azután Caesar Catóval és dicsszónokával, mint Hirtius; valamint ez a Cató-féle vétségek elszámolásakor „maximas laudes Ciceronis“ előrebocsátja, úgy vezeti be Caesar is az ő gyalázó bűnjegyzékét még finomabb, hízelgőbb s nagyobb ajánlással Ciceróhoz; mennél gyűlöletesebben czáfolja Cicero iratát, annál jobban dicsőíti személyét. Mindjárt kezdetben arra kéri őt, hogy az ő katonai irályát ne hasonlítsa össze a jeles szónok stílusával. Plut. Caes. 3. Ajtó; 5’oőv őaxspov ív xrj irpö; Kr/.épwva ?:spl Káxwvo; avxcypay^ ~xpaizsízxt, pfj !jxpaxui)Xixoű Xóyov ávopo; avxE^sxá^ecv ~pö; Ssivóxrjxa pf(xwpo; söyuoü; xai axoXrjv sxi toöto toXXtjv áyovxo;. Még szembetűnőbb a hízelgés, midőn a Catilina-féle összeesküvés fölfedezőjét Perikies- és Therameneshez hasonlítja; mely utóbbit Cicero Tűse. I. 40. §. 96 maga is csodálva apo- strophálja: „Quam me delectat Theramenes, quam elato animo est!“ a kihez azonban épen ő a legkevésbbé hasonlított félénkségénél fogva. Ugyanerről bővebben Plut. Cic. 39. —■ Leghízelgőbb vala azonban Ciceróra az, hogy Caesar az ő babérjait nagyobbaknak nevezé összes diadalmeneteinél; nagyobb dicsőség lévén a római szellem hatalmának terjesztése, mint a birodalomé. Plin. Hist. Nat. VII. 30. 117. „Salve primus omnium Parens Patriae appellate, primus in tóga triumphum linguaeque lauream merite et facundiae Latiarumque litterarum parens : ,, atque “ ut dictator Caesar hostis quondam tuus de te seripsit „omnium triumphorum lauream adepte maiorem, quanto plus est, ingenii Romani terminos in tantum promovisse, quam imperii.“ És ezen megszólítás annál hízelgőbb vala Ciceróra, minthogy az nem épen csupa hízelgés vala. Caesar Cicero jelentőségét: az ő óriási' vállalatához az antik világ emberiesítését, pallérozását nagyon méltányolta, elismervén, hogy Cicero — habár akarata ellen is — nagy művénél neki tevékenységre nézve buzgó szövetséges társa vala. Ha Caesar a hellen-római műveltséget a régi világ összes népei közös birtokává tenni lehetővé tette; ki tette e miveltséget magának a római népnek jobban közös birtokává, mint épen Cicero? Innen van részben ama figye