Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1884

bizonyos katonát, mert tapasztald, hogy ügyes mechanikus, s igy kilátása volt rá, hogy a feltaláló titkát ellesve, annak müvét utánozni képességgel bir.

Igen valószínűnek látszik, hogy a föntebb említett Cre- pi az átszállító katonával egyazon személy, nemcsak, hanem hogy egyszersmind azon franczia is, ki lóog. májusban Milánóban de Fuentes grófnak egy messzelátót adott, épen azt, melyet Sirturus véletlenül meglátott. Ez legott Velenczébe utazott, hogy ott üvegeket vásárolván, hasonló készüléket szerkeszthessen.

1609. júniusban Velenczében időzött Galilei „s itt arról értesült, hogy Móricz nassaui herczeg Hollandiából olyan műszert kapott, melylyel a messze fekvő tárgyakat úgy lehet szemlélni, mintha ezek közelben volnának.“ Ugyanekkor birt már egy messzelátóval Borghese bibornok is, ki azt Flandriából kapta. „Viviani szerint Galileinek magának sikerült volna egy olyan lencsekombinacziót feltalálnia, mint a milyenből a hollandi messzelátó állott“ . . . „De majdnem bizonyos, hogy Galilei az ő messzelátóját hollandi minta után készítette, mert sehol sem nevezi magát a messzelátó feltalálójának, sőt Siderus Nuncius czimű híres müvének bevezetésében még azt is bevallja, hogy ezen találmányról elterjedt hírnek csak akkor adott hitelt, mikor a hir, melyet Párisból kapott, megerősíttetett.“

így történt-e a dolog, vagy sem, teljesen egyre megy, mert valamint sem az, hogy csupán csak az új találmány felől vett tudósítás után szerkesztette messzelátóját, a nagy pizai dicsőségét nem növeli oly szerfölött való módon, mint azt sok életirója szeretné : ép úgy nem tört le a halántékait övező babérkoszorúból egy levelet sem azon köiül- mény, hogy talán ő azon első messzelátót, melyet 1609. aug. 23-án a velenczei dogénak átnyújtott, a hollandi eszközről szerzett ismeretei alapján szerkesztette legyen, tehát, hogy a meszelátót nem feltalálta, hanem utánozta.

Különben is ezidőtájt már a messzelátók Hollandiában Angol- és Németországban kereskedési czikkek voltának. A Majna melletti Frankfurtban 1608-ban az őszi vásáron egy németalföldi ember kínált legelőször ilyet megvételre, ezután egy évre Londonban már annyi volt eladó, hogy válogatni lehetett bennök. Úgy látszik, Nürnbergben is nagy