Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1884

7

gyújtótávolságának egymáshoz való viszonyából Ítélhetjük meg, s ha e két gyújtótávolságot.F(tárgylencse) és/(szemlencse) betűkkel jeleljük, a nagyítás megközelítő megítélésére a következő képlet szolgálhat:

E képletből látható, hogy a nagyítás annál erősebb, minél nagyobb a tárgylencse és minél kisebb a szemlencse gyújtó távolsága. Azt is lehet belőle látni, hogy a mesz- szelátónál épp úgy, mint a vele rokon nagyítónál erős nagyítást kétféle eljárás által érhetünk el, mely két eljárás azonban a látott kép milyenségére nagyon is különbözően foly be. Ugyanis:

1. Vagy a tárgylencse F gyújtótávolságát veszszük nagynak, mi által képe nagyobbá lesz s ekkor a szemlencse kevésbbé nagyító természetű lehet. Vagy lehet

2. A szemlencse gyújtótávolságát kicsire venni, minek folytán a nagyítás főleg ezen lencse feladatává válik.

Általában az erős nagyítás első módja czélszerűbb. Mert ha a nagyítást kiválóképp a tárgylencsére bízzuk, akkor a látott kép sokat veszt élességéből. Ezen hiba azonban sokkal kisebb annál, mely elő áll annak folytán, hogy a létesített nagyítás arányában a tárgylencse minden hibája növekedni fog, még pedig hatványozott mérvben. Minden messzelátóra nézve van tehát bizonyos határ, melyen túl a tárgylencse képének nagyítását, tehát gyújtótávolsá- gának kisebbítését erőszakolni nem lehet, mert ekkor — igaz — nagyobbodik a kép, de az élesség rovására, mert ekkor a gömbi eltérés hibája is nagyobbodik, s így a szertelen nagyítás haszon helyett kárt okoz. E korlátozást úgy szokták kijelelni, hogy kitűzik, miszerint a meszszelátó pl. 100-szoros nagyítást megbirjon.

A messzelátó által elbírható nagyítás tehát főleg a tárgylencse képének jóságától függ. Minél tökéletesebb ez, annál jobban lehet őt nagyítani, a nélkül, hogy hibája túlságosan zavarólag hasson, s igy a meszszelátó annál erősebb nagyítást bir el.

Az egyszerű lencse által létesített képek élesség tekintetében sok kívánni valót hagynak fönn. Minden lencse