Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882

54

— Helyes! monda Quintilianus. Fiam, e szavak tetszenek nekem. Térj ki a hizelgés elől. Feltalálod azt magasabb és alsóbb körökben ; bárhol jelentkezzék azonban, egyformán veszélyes az mindenütt. Melyik fejedelem lett az ókorban nagygyá az udvariak hízelgése által? Ellenkezőleg. Kegyetlen zsarnokokká váltak s szomorú végok lett. Példa Nero, kinek uralkodása alatt a trón legmélyebben sü- lyedt. Fiaim! atyai bensőséggel kérlek benneteket, szeressétek, tiszteljétek az igazság szónokait s ne különözzétek el magatokat tőlök!-— Most emlékszem rá, válaszolt Flavius, hogy tengeri ütközetünknél egyik megkarczolódott. Ez is polgári állású fiú vala. Én kötöttem be ujját. Tarquinius monda; ő azt nem tette volna.

— Mondd meg csak Tarquinius, szóla Quintilianus, ha játéktoknál te félig meghalva összeesel, s ama polgári származású fiúk közül egyik fölvesz, szívesen vetted volna-e tőle azt? Miért nem akarod enmagad is gyakorolni, a mi másokban örömet okoz ? A ki a kicsinyes formák és tekintetek álláspontjára helyezkedik, az lealacsonyítja magát; a ki a tiszta és nemes emberiség elveihez ragaszkodik, az fölmagasztalja magát. Maradj csak kedves Flaviusom e szeretethez hű s emlékezzél azokra, kik e tekintetben példányképekűl szolgáltak úgy földieid, mint a görögök közül. Mit tett Címon, a mint útjában egy szegénynyel találkozott, kinek nem volt köntöse? Levette magáról s átadta a szegénynek. Higyjétek fiaim, nyájasság, emberies eljárás s jótettek által sokkal inkább írjátok magatokat a világtörténelem megtisztelő könyvébe, mint büszkeség, erőszak, háborúk és vérengzések által! De gyakoroljátok csak elmondandó beszédeiteket; azután a nagy rómaiak történeteit olvassuk. Minden tettet egész sajátszerűségében fogunk vizsgálni s összehasonlítjuk azokat a mai világ cselekedeteivel.

— Látnod kell kedves tanárunk — szálának lelkesedve a fiuk — mily sikeresen fogjuk megoldani feladatunkat; ma sokat gyakoroltuk beszédeinket.

— Csak rajta! lelkesítő őket Quintilianus, azon nagyon örven- dek. Ha az egész beszéd jól sikerül, holnap magam vezetlek benneteket sétára.

A fiuk csakugyan kitünően oldották meg feladatukat. Minden oktatását s figyelmeztetését szívesen fogadták, s oly nagy örömet szereztek Quintilianusnak, hogy pillanatra felejtő ama nehéz sebeket, melyeket tulajdon fiának halála által a sorstól szenvedett. — Eadem est praeceptorum conditio, quae seminum: múltúm efficiunt: etsi an- gusta sunt. Seneca.