Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882

52

Ezután az utazók elváltak Epiktetos bölcsésztől. De mily fájdalmasan ! Szerették volna őt bölcseségével visszavinni Rómába! Hosszabb utazás után hazájokba tértek, a hol mindjárt egy körülmény fejlődése új változást hozott Quintilianus életébe. Virtute decet, non sanguine niti. Yir sapiens, qui se ad casus accomodat omnes. Pr.

XVIII.

Lakására érve, a császár iratát vévé, melyben az Domitilla, Do- mitianus nővére fiainak nevelés-oktatására szólítá fel őt. Jóllehet Quintilianus ezen felszólítást fogárdosnak és veszélyesnek ismeré fel, mind- azáltal azon reményben, hogy e megbízatás hű betöltése által tervei kiviteléhez és szerencséje megállapításához közelebb juthat: irt a császárnak, mely szerint megtisztelő felhívását egész hűséggel és feláldozással fogadja.

Nemsokára mindkét fejedelmi sarj mint tanulók léptek házába. Nevelői működése közben lessük csak meg egy kevéssé őt

— Hol voltatok az előbbi órákban? kérdé Quintilianus.

— Tengeri ütközetet adtunk elő Severus barátunk taván. Igen szép csónakaink voltak és a csata is fényesen végződött, feleié Fla- vius.

A rómaiak nyilvános játékai közé tartoztak a tengeri ütközetek. Ilyenkor a roppant arénát, vízzel áraszták el s rajta tengeri csatákat utánoztak. A gazdagok gyermekei magán tavakon kisérlették meg játék közben ugyanazt.

— Szeretném tudni, kérdé Quintilianus, mely ütközet végződött fényesen?

— Igazán gyorsan rohantunk az ellenségre, válaszolá Flavius. Csónakaikra ugrottunk és fogva-tartottulc azt. Én a mellett az első pún háború hőseire gondoltam.-— Nem történt baja valakinek? kérdé ismét Quintilianus.

— ügy hiszem — mondá Flavius —• nem; de ez nem zavarta volna meg játékunkat. Te mondád, kedves tanárom, hogy az edzés és kitartás első lépcső a vitézséghez. Láthatod, hogy én nem panaszkodom, ha egyszer-másszor erős fájdalmat kell is eltűrnöm.

— Nagyon szép, válaszolá Quintilianus. A római ifjú tudjon erejéhez képest nélkülözni, tűrni, virrasztani; ha kell éhséget, szóraját szenvedni, Tudjon tűrni nemcsak testi fájdalmat, de lelki csapásokat is: szomorúságot, fájdalmat stb. a nélkül, hogy e mellett érzéketlen legyen; vágyait mérsékelje; indulatait győzze le; uralkod-