Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882

52 Ezután az utazók elváltak Epiktetos bölcsésztől. De mily fáj­dalmasan ! Szerették volna őt bölcseségével visszavinni Rómába! Hosszabb utazás után hazájokba tértek, a hol mindjárt egy körül­mény fejlődése új változást hozott Quintilianus életébe. Virtute decet, non sanguine niti. Yir sapiens, qui se ad casus accomodat omnes. Pr. XVIII. Lakására érve, a császár iratát vévé, melyben az Domitilla, Do- mitianus nővére fiainak nevelés-oktatására szólítá fel őt. Jóllehet Quin­tilianus ezen felszólítást fogárdosnak és veszélyesnek ismeré fel, mind- azáltal azon reményben, hogy e megbízatás hű betöltése által tervei kiviteléhez és szerencséje megállapításához közelebb juthat: irt a csá­szárnak, mely szerint megtisztelő felhívását egész hűséggel és felál­dozással fogadja. Nemsokára mindkét fejedelmi sarj mint tanulók léptek házába. Nevelői működése közben lessük csak meg egy kevéssé őt — Hol voltatok az előbbi órákban? kérdé Quintilianus. — Tengeri ütközetet adtunk elő Severus barátunk taván. Igen szép csónakaink voltak és a csata is fényesen végződött, feleié Fla- vius. A rómaiak nyilvános játékai közé tartoztak a tengeri ütköze­tek. Ilyenkor a roppant arénát, vízzel áraszták el s rajta tengeri csa­tákat utánoztak. A gazdagok gyermekei magán tavakon kisérlették meg játék közben ugyanazt. — Szeretném tudni, kérdé Quintilianus, mely ütközet végző­dött fényesen? — Igazán gyorsan rohantunk az ellenségre, válaszolá Flavius. Csónakaikra ugrottunk és fogva-tartottulc azt. Én a mellett az első pún háború hőseire gondoltam.-— Nem történt baja valakinek? kérdé ismét Quintilianus. — ügy hiszem — mondá Flavius —• nem; de ez nem zavar­ta volna meg játékunkat. Te mondád, kedves tanárom, hogy az ed­zés és kitartás első lépcső a vitézséghez. Láthatod, hogy én nem panaszkodom, ha egyszer-másszor erős fájdalmat kell is eltűrnöm. — Nagyon szép, válaszolá Quintilianus. A római ifjú tudjon erejéhez képest nélkülözni, tűrni, virrasztani; ha kell éhséget, szóra­ját szenvedni, Tudjon tűrni nemcsak testi fájdalmat, de lelki csapá­sokat is: szomorúságot, fájdalmat stb. a nélkül, hogy e mellett ér­zéketlen legyen; vágyait mérsékelje; indulatait győzze le; uralkod-

Next

/
Thumbnails
Contents