Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882

38

— Eltaláltad, monda Livius. A gyermek elveszett volna, ha én őt magamhoz nem veszem. Szülői nem gondoltak vele. Vadon nőtt, lopott, s épen a Capitolium melletti tolvajlás miatt akarták megkorbácsolni. Én arra menvén, közbevetettem magamat s ajánlkoztam őt megjobbítani.

— Oh Livius, kiáltott fel Quintilianus, te isteni tettet vittél végbe! Azonban nem veszed rossz néven, ha a vele való bánást illetőleg néhány útasítással szolgálok.

— Tudod, mily kedves előttem a legcsekélyebb figyelmeztetés is, válaszoló Livius.

— Mindenekelőtt óvakodjál őt előbbi életére emlékeztetni. Ez által szive beteges állapotát szakítanád fel, melyet azután alig lehetne gyógyítani. A becsület- és szégyenérzetet gyakran vagy durván illetni vajmi veszélyes. Ha a becsületérzés finom, úgy felette érzékenyen lesz érintve és összerezzen a csapás alatt; fásúltaknál kiirtja a becsületérzés utolsó maradványát úgy, hogy többé mi sem segít. Elvonul feje fölött a felhő a nélkül, hogy esőt adna. Intések és jóakaró tanítások által kell szivét megilletni és az erényre fogékony- nyá tenni.

— Gyakran beszélgetek vele nemes emberekről és jó gyermekekről, s úgy látszik, örömét leli bennök, monda Livius.

— Figyeld meg aztán, kedves Liviusom, jól, melyik nemes lelki vonáshoz mútat különös hajlamot, s ott kezd meg az ápolást. Egyik jó tulajdon o másikat kelti fel. Főleg pedig a nyelv az eszköz az emberek sziveihez való jutásra s a megjobbífásra. A rútat, tisztátalant, gyengédtelent tiltsd el a gyermektől. 0 mindenben fog utánozni. A tiszta és nemes beszéd a jó érzések tűkre, a szivet emeli s jobbítja; a szellem által, mely a beszédben él, a szívbe új s jobb érzések olthatok. De olvasmányaira is vigyázz! kedves Liviusom. Ne hagyj neki oly dolgokat olvasni, a melyek őt ismét a régi pálya felé irányozhatnák, szivét elronthatnák vagy szülő-okai lehetnének a tévedéseknek. Egyik tévedés ugyanis a másikat szüli.

— Gondolom, később néhány könyvet is adhatok kezébe, hogy általok esze élesedjék s szive nemesedjék, szóla közbe Livius.

—- Csak megválasztással tedd ezt, viszonzá Quintilianus. A költők sok olyast Írtak, a mi az ifjú fülében visszhangra nem talál, s mi inkább méreg, mint táplálék a szív számára. A görög lyrikusok gyakran igen szabadon énekeltek. Sok helye miatt Horatiust sem szeretném minden ifjú kezébe adni. Az elegiákat, melyek szerelmi ömlengéseket foglalnak magokban, ép úgy távol kell tőlök tartani, mint