Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882

39

a babonás és nevetséges furcsaságokat s egyéb aljasságokat. Ha a víg tréfákat és bohózatokat nem akarjuk is egészen kiszorítani, halasz- szuk azokat legalább a későbbi életkorra, midőn az értelem és itélő- erő érettebbé lett; midőn ilyféle dolgok a kedélyben pusztításokat többé már nem tesznek. Az olvasmány által nemcsak a szép, hanem az erkölcsi jó iránti érzéknek is tökéletesednie kell. Egy emberi lélek megmentésének munkájához azonban mindazoknak egyesülniük kell, kik a gyermek környezetéhez tartoznak.

—■ Hű nőm ép úgy gondoskodik róla, mint magam s mindazon utasításokat teljesíti, melyekkel ez ügyben megbízom, monda Livius.

— Sok türelemre és kitartásra lesz szükséged, folytatá Quinti- lianus. Gyakran visszaesés áll be. De ne csüggedj; dolgozzál bátran; az áldás és az öröm nem fog hiányzani. Mint örül a szobrász, ha a durva kő végre formát ölt; életet és kifejezést nyer! Nem volt-e boldog az athéni Phidias, midőn elragadtatásában lerogyott Zeusnak önmaga által alkotott szobra előtt? Ha az emberi lélek, mely azelőtt faragatlan, nyers és romlott volt, műveltté, finommá s tisztává változik át; ha a szem bátran, nyíltan és barátságosan fénylik, ha a szív hangosabban kezd dobogni: akkor, oh Livius, a fiatal képzőnek bizonyára még jóval boldogabb órája lehet, mint ama művésznek! A magára hagyott gyermek fűszál a nagy világban, mely a nap hevének és dérnek egyaránt ki van téve és nyomorúltúl hervad el időnek előtte; mig a kellő nevelésben részesült kisded a vizek mellé ültetett élő csemete, mely a tavaszi napokban virággal kedveskedik, nyáron át árnyékával enyhet ad, s öszszel zamatos gyümölcscsel gazdagít.

— Mily sok ifjú lélek megy tönkre Rómában ! monda Livius. Ok nem találnak mentő kézre. Egy részét kiteszik: más részét a szülök rontják el; ismét mások a nyomortól hajtatnak a bűnökbe! Hiányzanak még az óvó-házak.

— Vannak intézeteink, úgymond Quintilianus, melyek a szegény emberek gyermekeit fölveszik. Már Augustus idejében egy legátus több ezer sestertiust tett le alapítványéi, hogy kamataiból polgári származású gyermekek felnőtt korukig gabonát és pénzt kapjanak. És újabb időben még több is járúlt hozzá. Természetesen, árva- és menedék-házaink nincsenek, de azon reményt tápláljuk, hogy, ha Vespasianus császár még soká él, azok sem fognak hiányzani.

így töltenek el a jó barátok néhány órát meghitt társalgásban. Némely tervet elvetettek, mást kérésbe foglalva a császárnak átadtak. — Róma tanítói egész bizalommal várak kérésök teljesülését s a leg-