Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882

20

kusok, nem több müveit dicsekvőnél. A ki csak szakákat megnöveszti, a ki szemöldökeit felhúzza, a ki naplopó köpenyével magát betakarja és mezitláb járkál, azt gondolja, hogy bölcsész, hős, erkölcspéldány, ha valamit tud. Mindegyik túloz. Az előkelő nálok ostoba: az alattvaló csupa jós; a szép rút: a rút a szépség példánya; a gazdag önző: a szegény szolgaiélek stb.

— Ki velők birodalmamból! folytatá Vespasianus. Én egészséges polgárokat akarok, a kik eszükkel és szivükkel nem játszanak, hanem valóban áldásosán működnek. De nem ez vala az ok, mely arra indított, hogy azt veled közöljem. Uj terv, új munka foglalkoztat éjjel-nappal. Különféle törvényeket adtunk a rómaiaknak és után- látással érvényre is emeltük azokat: a megingott és sülyedni kezdő állam fölemelkedik. De a legbölcsebb törvények is hatástalanok, ha a nép nem érett azok számára. Én nem akarok oly államgépezetben emeltyű lenni, melyet gépiesen forgatnak. Én a rómaiak szellemi frisseségét akarom ismét visszaállítani. Mucianus, hogyan vagyunk iskoláinkkal ?

— Jelenleg kevés iskola van Rómában, és ezen kevés is magániskola, a melyekben nem sokat végeznek. Nyilvános iskolák a birodalomra nézve jótéteményül szolgálhatnának, de úgy hiszem, ezekre hiányzik a pénz.

— Mily szomorú ötlet! jngyzé meg Vespasianus. Nem volt-e pénzünk akkor, midőn a birodalmi irattárt helyreállítottuk; midőn a béke-templomát építettük; az amphiteatrumot a város közepén elhelyeztük; a Capitoliumot kijavíttattuk és a marcellusi színházat, ki- ékesíttettük ? Ha úgy áll a dolog, hogy a rómaiak nevelés-oktatására pénzünk nincs: akkor szívesen eladom mindazon palotákat, melyeket építettünk s pénzzé teszem. Szégyeideni kellene magunkat ezek miatt, ha azon épületet, mely magasabb jelentményben az égiek lakásáig ér — értem a népművelést — elhanyagolnék, vagy csak lanyhán is vennők! Nem gondoskodtunk-e, hogy a pénzviszonyok javuljanak s kedvezőbbek legyenek? Nem hihetem, hogy a római nép művelésére irányzott törekvéseim pénz hiányában hajótörést szenvedjenek.

— Nem tudom, feleié Mucianus, vájjon az új iskolák építésével nem kellene-e nagyon óvatosan eljárni. Az igen nagy, vagy félfel világo súltság sokszor ártalmas. A nép az által egyszerűségéből hamis útra vezettetik; próbakőre teszi a dolgokat, melyeket nem foghat fel; elégedetlen lesz s kezd zúgolódni a törvények ellen.

— De tanítható s meggyőzhető, ha tanúit gondolkodni, viszon- zá Vespasianus. A buta és alacsonyságban tartott nép semmi meg