Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882

21

győzó'dést sem ismer; vakon követ vagy elszakad a lánczból; kétségbeesetten dühöng elnyomói, és végre minden, magának az államnak legjobb törvényei ellen is. Menjetek a felvilágosúltság elöli félelmetekkel ! Hogy azonban egészséges és szabad polgárság képződjék mindenütt: azon az iskolák és a tanítók legtöbbet segíthetnek. Én oly iskolákat akarok, a melyekben az emberiség- és a hazához való szeretetnek valódi szelleme és az égiek iránti félelem lakik. Ismerem a római tanítók életkörülményeit. Tudom, mily alárendelt állapotjok van. Ez nem tetszik nekem. Nem lecsüggesztett fővel: szabad, nyílt homlokkal akarom én a tanítókat látni. Soha sem szabad annak előfordulnia, hogy egy férfiú, mint Curiatius Maternus, egy szomorújáték szavai miatt üldöztetik. Azonban, hogy az iskolákra vonatkozó tervemet kivihessem, egy férfiúra van szükségem, a kinek esze és szive van a népmivelés ügye iránt, és a ki okossága által segítségemre lehet.

— Van ilyen egy Rómában, feleié Mucianus. 0 mint rhetor hasonlóra törekszik és egészen hivatalának él.

— Quintilianust gondolod? Ilyen valódi férfiúra van szükségem. A felajánlott quaestori állást nem fogadta el; a tanári hivatal bizonytalan ösvényét előbbre becsülte. Én őt már akkor valódi rómainak ismertem. Őszinte szeretettel bir a népnevelés ügye iránt. Mit hoz be neki hivatala?

— Bizonyára keveset, válaszold Mucianus. Házi állapota nagyon egyszerű, s mégis mindig vidám és nyugodt.

— Tehát valódi stoikus. Helyesen. Mihelyt a Capitolium hely- reállíttatik, örömmel fogok az iskolák emeléséhez. Mindenekelőtt azonban Quintilianusról akarok gondoskodni. Reggel jelenjék meg nálam.

Mucianus eltávozott a császár egyéb rendelvényeit teljesítendő, Vespasianus pedig folytatá föl-alá járkálását szobájában s örült új tervének. Magánbeszélgetését egy katona elfogadása zavarta meg, a ki lovassági tisztségre való kinevezését köszönte meg. Vespasianus egy ideig figyelemmel szemlélte a fiatal rómait, de semmi örömet sem talált benne. Testtartása természetellenes volt, ruházata esetlen s illatszert terjesztett szét. Vespasianus meginté őt, hogy a katonának nem szabad hiúnak lennie; testét edzeni, erősíteni kell, nem bebalzsamoznia és •— a tiszti állást másnak ajándékozta.

A fiatal római szomorúan távozott; a fejedelem pedig folytatta magánbeszédét: „Balgák!.. Ily asszonyi szokások a katonák között !... Ez korholásra méltó !... De kiirtom e pulya s léha széllé -