Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882

19

tott, válaszold Quintilianus. Azonban már Solon mondotta: „Senkit sem kell boldognak magasztalni halála előtt. Az én éltem napja is elsötétülhet s a szerencsétlenség elérhet; de Horatius szerint: „Spe- rat infestis, metuit secundis, alteram sortem bene praeparatum pe- ctus. Informes hiemes reducit Juppiter, idem submovet.“

— Küldjön az ég számodra, Quintilianus, vidám napokat, hogy továbbra is áldásosán működhessél s elérhesd ama nagyságot, a mely érdemeidnek van fentartva. Te a római tanárvilág büszkesége és oszlopa vagy; az iskolák általad bizonyára még szép czélt érhetnek el.

— Édes italt nyújtasz, kedves Maniliusom, mely fölűdíthetne. Senki sem ismeri jobban azok gyengeségeit s hiányait mint én. Eddig keveset tettem. Csak reményeim boldogíthatnak. Felices tér et amplius, quos irrupta tenet eopula. Hor.

m

Quintilianus szerény házacskájától kövessen bennünket az olvasó a Palatinus-hegy felé, hol a császári ház, a palatium, álla. Az egész palota Nero hirhedt pazarlására emlékeztet; de egyszersmind eszünkbe juttatja, hogy Galba, Ottó, Vitellius pénzszerzés végett ugyan azt némely ékességeitől megfosztották. Vespasianus is néhány melléképületet elszakasztott tőle s jelentékenyen egyszerűsítette. Lépjünk be ugyancsak e palotába, mely előtt egy kellemes, valódi borostyán és tölgyerdő terül el. A tölgyek egyikére Augustus iránti tiszteletből egy polgári korona van helyezve ily körülírással: ob cives servatos. Fel- öltözés után a palota egyik szobájában Vaspasianus császár jár gondolkodva föl-alá. Majdnem minden reggel jókor ül asztalához s némelykor kihallgatásokat ad. Ma egy férfiút fogada; első tanácsosát: Mucianus consult, ki határozott órában a császár szobájába lépett.

— Mucianus! —szóla a fejedelem néhány üdvözlő szó után — Rómát nemsokára kitisztítjuk a nyomorult élősdiektől, a haszontalan- ságokkal bíbelődő bölcsészektől, kik a napót lopják szőrszálhasoga- tásaikkal; kik oly dolgokat vernek a nép fejébe, melyek azt soha sem fogják boldogítani. Művészet, valódi tudomány és felvilágosúlt- ság mindig kedves s nagyrabecsiilt előttem. Tanuk: Apollinaris tragikus és Salejus költő. l) A valódi stoikus bölcsészeket, a kik humánus s nemes gondolkodásmódot terjesztenek a nép között, nagyra becsülöm.

— A legtöbb stoikus is — úgymond Mucianus —• mint a cyni- *)

*) Salejusnak Vesp. 500.000 sestertiust adott = 99.400 frk.

2*