Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882

6 nem gondolta szerencséjét. A nemes fejedelemnek e becses meghí­vása már-már megingatta új tervében: midőn egy tekintet Sokrates- nek kertjében álló szobrára ismét erőssé és állhatatossá tette elha­tározásában. Egy álom jutott eszébe, a mely ingadozó kedélyhangu­latából kiszakítá. Egykor fiatal korában a bölcs Sokrates jelent meg előtte; egy fiút adott kezébe és e mellett igy szólott hozzá: „Az ifjúság legyen czélod Quintilianus! “ Ezen álomkép most is csodála­tos varázszsal örvendezteté meg lelkét. Ennek hatása alatt Vespasia- nus követéhez fordulván, határozott tekintettel válaszolá: — Mondj köszönetét, kedves barátom, a fejedelemnek magas jóságáért. Sajnálom, hogy nagyrabecsült felhívásának nem felelhetek meg. Életpályámat már megváltoztattam. Ezentúl a tanítói hivatás­nak akarok élni. A fejedelem nem fogja rosszra magyarázni eljáráso­mat ; én a nép értelmi és szellemi ápolása által akarok az államnak használni. — Hiszen az új hivatal is, melyet a császár felajánl — úgy­mond Caecilius — elég alkalmat adna a nemes működésre, később pedig féljebb-féljebb emelkedve, nagy érdemeket szerezhetnél; nagy­szerűen védhetned az igazságot és ártatlanságot. •— Bizonyára, válaszolá Quintilianus. De az én vágyam maga­sabbra tör. Az ártatlanságnak és igazságnak erőt és bátorságot adni; a szellemeket oly ékesszólókká tenni, hogy azok magok vihessék és védelmezhessék saját ügyeiket: ez az, a mit én akarok. Bizonyára szép dolog, ha valaki az államot czélszerü intézményekkel igyekszik gazdagítani; de szerintem áldásosabb a nép szellemét ezen intézmé­nyek számára előkészíteni s alkalmassá tenni. — De ha a fejedelem elhatározásodat nem helyesli s kegyét tőled megvonja? — Vespasianus római; a valódi római pedig a szabad s erős szellemet tekinti, a hol csak találhatja. Vespasianus sokkal inkább az iskolák barátja, semhogy lépésemet rosszalhatná. — Valóban, válaszolá Caecilius, Vespasianus az iskolák igazi barátja, de épen úgy ellensége azoknak, a kik ellenállának magas meghívásának. 0 tetőtől-talpig katona és az engedelmességet úgy te­kinti, mint első polgári erényt. 0 már rég rád vetette pillantását; ő téged szellemes, derék s becsületes rómainak tart; azon nézetben van, hogy te az uj hivatalban jó helyen lennél; fájlalni fogja, ha enge­detlenség által az egyéniségedről alkotott barátságos képet szétzúzod. — Jó helyen, egészen jó helyen — úgymond Quintilianus — valamely férfiú csak azon tisztségben lehet, a hová őt szive vonja.

Next

/
Thumbnails
Contents