Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882
7 Boldoggá senkit sem tehetni hajlama nélkül. Mik előttem az állam fokozatos tisztségei, ha én azokat belsőleg mint gépies munkát tekintem? Vajha mindenki megtalálhatná az életben szellemének valódi irányát; bizonyára akkor nem volna oly sok gép módjára dolgozó hivatalnok! A császár az engedelmesség minden követelménye mellett sem zsarnok, ki polgárainak szellemi törekvéseit tönkre tenni és őket oly helyzetbe kényszeríteni igyekeznék, a hová ők egyáltalában nem illenek. És ha ez rígy volna is, én ép oly kevéssé rettennék vissza az igyekezettől, mint a hegyi munkás, ki a szép érczet nyugodtan hozza ki a föld gyomrából: ámbár egy pillanatban sem biztos a veszély bekövetkezéséről. — Tisztelem bátorságodat; de számoltál-e azzal, hogy a tanítói hivatallal az ínség vagy legalább a szükölködés betérhet házadba ? — veté ellen Caecilius. — Igaz, feleié Quintilianus, élvezet lehet dőzsölni, boldogság pazarolni, a legritkább ételeket élvezni, minden állatviadal és színjáték alkalmával fényt, pompát mutatni és magát bőségben ringatni; de szerintem e boldogság még sem oly nagy, hogy rettentő méreg- cseppek ne hullanának gyakran beléje. Helyesen mondja Martialis barátom, a mi az életet igazán boldoggá teszi, az: a munka által szerzett vagy hátrahagyott birtok, termékeny szántóföld, nyugodt kedély, nemes erők, egészséges test, értelmes egyszerűség, hasonló gondolkozáséi barátok, takarékos asztal, rövid álom stbefféle. Vájjon a kincsbányák között nincs-e egynémely erős szellem s nemes szív is eltemetve ? Gondolj csak Laeliusra. Értelmi értéke és tiszta szelleme nagy reményekre jogosította. De az atyjától öröklött gazdagság megtanította őt közönségesen gondolkodni; a gyönyörök restté, pulyává s élvezetkeresővé tették; lassanként elvénhedt ifjúvá lett: a haza elvesztette őt. Természetesen kemény nevelő a szükölködés; de sokakat emelt nagyságra, hová nem juthattak azok, a kik bőségben úsztak. A szükölködés, ha nem igen nyomasztó, a szellemet józanul tartja, a szárnyakat megfeszíti, feltalálóvá tesz, az égiekben való bizalmat erősíti s az embereket a valódi stoikus bölcseségre tanítja. — Élj egészségben Quintilianus! Én csak azt. kívánom, hogy stoikus bölcseségednek az életben soha se valld kárát. A fejedelemnek azonnal jelentem elhatározásodat; remélem, nagylelkű egyénisége nem fog rád neheztelni. Minden akadályt, mely Quintilianus elé tornyosult, hogy őt tervétől eltántorítsa, felülmúlt lelkesedése. Nemsokára mint a rhetorika tanára lépett föl. Hallgatói lelkesedtek; tanítványainak száma gyorsan emel-