Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1881
44 által kimondott állítást, t. i. hogy a Hold-hegység a Nilus forrásainál hóval van borítva, meggyőződéseik után igazolták. Ezen állítás ismétlésének Ilire hozta mozgásba Európa földrajz tudósait és ennek lettek eredményei a Burton, Speke és Girant által szervezett expeditiók. Burton és Speke — mindkettő kapitány a keletindiai angol hadseregben előbb 1854 — 1855-ben, később pedig 1856-ban az angol kormánytól is segitve, szerveztek egy expeditiót Afrika belsejébe. Sok küzdelem és kiállott betegség után 1858. febr. 11-én elérték a Tanganyika tó partját, mi által a nagy talány egyik része megoldatott, mivel egy nagy vizmedenczére találtak Közép-Afrika belsejében. E tavat átkutatván, visszatértek Kazehbe, hol arról értesültek, hogy innen egyenesen északra egy másik, szintén igen nagy tó fekszik, a Nyanza vagy Ukerewe, melynek északi részéből egy folyó ered. Speke agyában azonnal felvillant azon eszme, hogy e folyó a Nilus s röktön útra kelt, Burtont betegen hagyván hátra Kazehban, s augusztus 2-án elérte az Ukerewe tavat, melyet királynéja tiszteletére Yictoria-Nyanza- nak nevezett el, s határozottan állította, hogy a Nílusnak ezen tóból kell erednie. Befejezvén e vidéken kutatásait, visszatért Kazehbe Burtonhoz, honnan 1859-hen tért haza Londonba. Azonban nem sokáig maradhatott lionn, mert a földrajzi társaságtól megbízást nyervén, a következő évben újból Kazehben látjuk őt Grant társaságában. Sok fáradság és küzdelem után elérték az Ukerewet, hol egyesültek Speke — ki 1858. juh 31-én az Ukerewe tavat fedezte fel, anélkül, hogy határozottan tudta volna, hogy ez a valódi főforrása a folyónak — és Grant a fehér Nílus ismertetésében érdemeket szerzett Petherikkel, a Nílus talányának megfejtésére. Ez utóbb nevezett utazónak Chartumból, a másik kettőnek pedig délről, a nagy tavak vidékéről kellett kiindulni, hogy igy találkozzanak össze. És valóban fölhangzott egész Európában az örömhír, hogy a nagy czél el van érve. Speke és Grant 1860-ban indultak ki Zanzibarból s 1861- ben érték el az Ukerewe tavát. Közel az északi partvidék középpontjához ömlik a tóba a fehér Nílus 140 m. széles-
