Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880
53 ez teszi le az igazi ideális nevelés első alapkövét, hogy azon építve, emelkedve fölfelé haladjon s majdan oda érjen, hol „uralkodik igazság s szeretet.11 (Vörösm.) Emelhetjük iskoláinkat, képezhetjük tanárainkat, fokozhatjuk az alaki képzés követelményeit — nem mondom, hogy teljesen sikertelenek lesznek fáradozásaink, meddők áldozataink : de azt lelkem legbensőbb meggyőződéséből vallom, hogy nevelésünkből hiányozni fog az, a mi a héjban a mag, a testben a lélek; hiányozni fog az az igazi ideál, mely szárnyat ad a gondolatnak, hogy fölemelje a földi érdek piszkos mocsárjából; tisztaságot, világosságot kölcsönöz az érzelemnek, hogy kifejtőzzék a lealázó gyönyörök szennyes gőzköréből; rugót nyújt az akaratnak, hogy keresztűltörjön a kísértetek, bűnök erjesztő Yenus-övén. Megrontottátok, bár nem teljesen, a családot, és mit tapasztalunk ? Nevelésünk idealismusának hangoztatása mellett is panaszkodunk a valódi humanitás, az igazi idealifás eltűnte miatt. Ifjaink szívébe akartuk írni a „kategorikus imperativus* -t és -—siratjuk a keresztény erkölcsi törvény elenyész - tét. Földi jólétet, boldogságot hirdettünk nevelésünk czéljáúl, és — az égi Astraea tovaröppenése megmérgezi e nagyra tartott boldogságot. A keresztény világnézettől emancipált műveltséget tűztük majd titokban majd nyilvánosan tudományos tanításunk zászlójára, s a modern műveltségnek fanyar gyümölcseitől mindinkább vásnak fogaink. A Lajtán túl, hol az öntudatos államférfiak követésre méltó nemes bátorsággal küzdenek a keresztény nevelés szent ügye mellett (L, Dipauli bárónak a Reichsrath máj. 12-iki ülésén mondott beszédét), s hol a keresztény család nem jutott a romlás olyan lejtőjére, mint nálunk, — még a gondolkodóbb nem-keresztény elvű nevelők is így beszélnek: „Hol az ideális képzetek hiányzanak, ott nem szólal meg többé már a belső, hanem csak a külső törvény, melyet csupán a büntetéstől való félelemből nem forgatnak fel és csak szokásból tartanak tiszteletre méltónak. És mi ilyen mechanis- musába jutottunk a szellemi életnek, daczára a míoeltség azon magas fokának, melyei korunkban elértünk. Mit ér minden külső pipere, ha hiányzik az a belső erő, mely csak a belső életből születik, s mely egyedül bir másokban is ilyet tá-
