Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880

54

masztam ? Avagy eszközölte azt a mi műveltségünk, hogy az igazság szabadabban feltárulhasson és háttérbe kevésbbé szorulhasson? Letépte-e a hazugságnak álorczáját, hogy az emberi viszonyokat többé ne marszar.yolhassa? Lebilincselte-e az önzést, hogy az az emberek tetteit kevésbbé irányozhassa ? Eljutott-e a mai nemzedék, szellemi czéljainak magasb becs- Ülésére ? Van-e elevenebb jog érzéke, érzékenyebb kötelesség - tudata, mélyebb értelme az emberi szellem legmagasztosább szüleményeinek fölértésére ? Majdnem az látszik ki, hogy anngi ment veszendőbe a bensőségbŐl, a mennyit nyertünk műveltség és tudás dolgában, és hogy milyen mértékben haladt előre az ember szelleme a reál tárgyak terén, oly mértékben távozott el ideáljaitól,“ (Diltes, Paedagogium. U. o., 331—2, l.J

És mit mondjunk mi, kiknél nemcsak a napról-napra terjedő szegénység fogyasztja az állam lakóinak physicai számát, de a keresztény erkölcsök moglazúlása is a sikkasztásokban, csalásokban, lopásokban, öngyilkosságokban folyton- folyvást egyre megdöbbentőbb mértékben szedi áldozatait? Honnan várjuk e bajok és az iskolai nevelésünkben is mindinkább nyilvánúló sikeretlenség ellen a gyógyító füvet?

Mondottuk, hogy nemzetek, államok megrendülhetnek, szinte halálhoz hasonló ájúltságba, lethargiába sülyedhetnek; de mint Bougaud, a nagy Dupanloup-nak hivatalbeli utódja mondja, „Mióta Jézus Krisztus vérének egy cseppjét a népek ereibe oltá, nem gyógyíthat ókká váltak e?1' (Id. m., 21. 1.)

Igen, de e gyógyító vér a népekbe, nemzetekbe csak a családok által, csak a nevelés útján szivároghat. Ezt pedig csak a keresztény hitben élő, a keresztény cselekedetek által éltetett család eszközölheti.

Mi hát a tennivaló ?

A poroszokról mondotta Freppel, a szentlelkű anger- si püspök, hogy azok a jénai csata után „a vélemények minden eltérése között sem szűntek meg a történeti és hagyományos tekintélyben látni a védő és gyámoló erőt. Körülötte és általa reméltek fölemelkedni és nagyokká lenni, mint erdőink tölgyei, melyek csak azáltal nőnek oly magasra, mert a talajban százados gyökerekkel állnak, a melyek fölött sem szeleknek, sem viharoknak nincsen hatalmok. (L, az „Assemblée des Catholi- ques“ párizsi Congressusának máj 20-ilci ülésén mondott beszédét.)