Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880

legnemesebb kifejezését a positiv kereszténységben bírja: ön - kényt következik, hogy a szülők gyermekeik nevelésében e kötelességet csak keresztény irányban tölthetik be.

Csak keresztényül gondolkodó, élő szülők önthetik majd közvetetlenűl környezetükben, majd közvetve az iskolára gyakorolt befolyásukkal gyermekük leikébe amaz örök igaz, szép és jó Ideál iránt való szeretetet, mely az emberré lett Istenben előttünk szüntelenül világító oszlopként ragyog. Ez a szeretet lesz a gyermeknek élete útján legbiztosabb kalaúza, leg- boldogítóbb jutalma ; mert az az ember, kinek szívébe már kora ifjúságától beoltatott ily szeretet: a kísértetek idején a tévedés és bűn mocsárjába sülyedhet, de véglegesen bele nem sülyedhet. Hiszen, az a szeretet, melyet egy nemes atya élet- bölcsesége s különösen egy lelkes anya nyőngédsége ihletett bele a gyermeki szívbe, oly szárnyakat kölcsönöz az emberi szellemnek, mely őt egyrészt a teljes elmerűléstől megóvja, másrészt egy magasztosabb világ régiójába emeli.

Avagy nem mutatja példákban a történelem azt a megragadó tényt, hogy míg némelyek az emberiség legnagyobb alakjai közül egyenesen az első irányadó anyai benyomások alapján emelkedtek a szellemi, erkölcsi nagyság magaslatára ; ismét mások napjainkban ugyancsak az édes anyai benyomások nemtői emlékezetének köszönhetik, hogy a megpróbáltatások válságos napjaiban az erkölcsi bukás örvényébe be nem szédültek ? Hogy ne említsem azon szent és nagy férfiakat, kik a heroicus szellem és erkölcsi erő tetteivel írták be emlékezötöket nemünk életkönyvébe: a nagy Széchenyit nem széplelkű anyja édes emlékezete ihlette-e meg először, midőn felmagasztosúlt érzelmeinek első és utólsó magyar költeményében adott kifejezést ?

Mert lehetnek ugyan, vannak is kivételek, de örök igazság marad az : hogy csak az a család bírja azt az isteni, azt a hogy úgy mondjam, második teremtő erőt a nevelésben, melyet Krisztus a házasság szentségében méltóságának tudatára emelt, melynek szentélyében az atya mint pap és különösen az anya mint papnő először lebbenti fel amaz isteni élő-szobor saisi fátylát, melynek látása örökre kitörölhetetlen jegyet nyom az ártatlan gyermek lelkére. Ez a nagy és szent pillanat avatja fel a gyermeket az örök Ideál jegyesévé;