Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880
Sf Ugyanezen kiváló angol író és államférfiú, okoskodásának fonalán az emberiségre nézve kötelező általános törvényűi állítja föl: az igazság előtt való meghódolást és, mert a legfőbb igazságnak Istent kénytelen elismerni, követeli az Istenben való hitet; azt a hitet, mely magában zárja Isten souverainilásának, láthatatlanságának, a kinyilatkoztatás tanának, a positiv kereszténységnek elismerését s ebből folyólag a szentségekkel élésnek, a keresztény erkölcstannak, a hitnek, a Szentháromságról és a megtestesülésről szóló tannak szükségét. (L. u. o., 743. s köv. 1.) Természetesen; mert nem a föltéttelen szabadság, hanem csak a tekintély elve lehet az emberiség szellemi és erkölcsi haladásának, tökéletesedésének alapja s, — minthogy Isten maga minden tekintélynek forrása, — Istenhez hasonmásának útja, törvénye. E tekintélynek közvetetten részesei a szülők, őre a kath. egyház ; e törvénynek tartozik engedelmeskedni a család, erre ügyel fel a kath. egyház: ennek végrehajtását, tovább folytatását lehetővé tenni, tehát nem czéljátol elmozdítani, nem annak elérésében akadályozni, hanem előmozdítani, biztosítani tartozik az iskola, az állam, a társadalom. Ennek a feladatnak elérése azonban, a nélkül hogy a szülők isteni tekintélyük, méltóságuk tudatára s ebből folyó cselekvésre emelkedjenek, meg nem történhetik. Erre pedig őket csak a keresztényül gondolkodás, érzés és cselekvés képesíti. „Az emberiségnek mindinkább és inkább Isten templomává kell válni, de mely napjainkban nem egyéb, mint egy kalmárbolt, melyben csak a földi érdekek irányadók11 — olvassuk még Ditles „Paedagogium“-ában is (L. 1881. márcz. fűz..337. 1.) E templomba azonban csak a nevelés útján juthat el az emberiség ; azon nevelésén, melyben egy nagy, egy, maguktól elódázhatatlan kötelességet kell teljesítniök a szülőknek. És kételkedhetik-e valaki, hogy e kötelességet a szülők csak ideális irányban teljesíthetik? Minthogy pedig nincs idealisabb irány, „ feladat, mely az emberi méltóságot annyira föltételezné, minthogy minden érettebb szellem isteni törvény szerint van rendelve képzőleg és nemesitöleg hatni a kevésbbé kifejlettekre1'1 (U. o , 335.1); s minthogy ez isteni törvény *
