Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880
50 családban sátorát; az igazság helyét átveszi a tévedés ; az erény nyomába lép a bűn. S ha mindezt átlátják: maradhat e sokáig rejtve előttük annak oka, hogy a mai nevelésben felburjánzott visz- szaélések főleg a szülők mulasztásában gyökereznek ? S ha ismét fölismerik, hogy e mulasztás a keresztény alapról való letértöknek következménye: lehetetlen, hogy az ekkép veszélyben forgó legszentebb érdekek gondolatánál el ne határozzák magukat a javúlásra ; el ne határozzák magukat az eddig mellőzött kereszténységnek annál lelkiismeretesebb felkarolására. Valamint maguknak meg kell győződve lenniük, úgy gyermeiket is meg kell győzniük arról: hogy nem járt le, nem is fog lejárhatni a tekintély kora soha. Ellenkezőleg, be kell ismerniök, hogy az emberiség nagy családja, a legkitűnőbb és legműveltebb nemzetek, sőt maguk a lángelméjű emberek is kénytelenek a tekintély alapjára helyezkedni. Mert nem csak az egyszerű emberek, de a legnagyobb szellemek is csak kevés, sokszor nagyon is kevés ismerettel bírnak olyannal, melyeknek nem közvetett hanem közvetetten tanúlmány, kutatás útján jutottak volna birtokába. Ki ne tudná, hogy a legfontosabb ismeretek egyes kiválóbb írók, szerzők olvasásából lesznek sajátunkká ; hogy azon nagybecsű fölfedezéseknek, föltalálásoknak híre, melyek a tudomány, művészet és gyakorlati élet haladását jelzik, rendesen csak bizonyos idő múlva, gyönge, messziről jövő s szinte elhaló visszhangként üti meg füleinket — mint a ciassicus költő mondja: „Ad nos vix tenuis fatnae perlahitnr hóra * ? Szóval, mindenütt a tekintély nyomaival találkozunk. De lehet-e ez máskép az emberi ész gyöngesége, korlátoltsága mellett? Azért mondja Gladstone, Anglia mai vezér-minisztere : „ Bizonyára nem hízelgő ránk nézve az a látvány, hogy, úgy szólván, minden elvünk tekintélyen alapúi: de e látvány mély alázatosságra hangol bennünket. Ez ugyanis komoly és megragadó reflexiók tárgyáéi szolgál arra, hogy végső következményeiben is felismerjük az emberi függetlenségnek azon törvényét, melynek az az erkölcsi következménye lenne, hogy kiirtsa az ember szivéből a testvériség érzelmét.% (Idézve az „ Annales de Philosophie Chretienne“ 1881. máj. füzetében, 742. I.)
