Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880
48 ságról vádolni merészelik; holott a leveró' eredmény csak természetes következménye az előzményül gyermekeik leikébe áltatok ültetett tétlenségnek, kényelem-szeretetnek! De még ez nem minden. Gondoljunk az iskolai nagy szünet napjaira, a midőn az ifjúnak a szülők által engedett úgyszólván korláttalan szabadság azt is lerontja, a mit az iskola a tanév folytán netalán épített; egészítsük ki a szomorú képet annak elgondolásával, hogy mindinkább általános lesz a nevelés szent terhét hordani erőtlen, vagy nem akaró szülők eszejárásában az a mentegetőző felfogás: „már a levegőben van az, hogy az ifjú szabadabb, függetlenebb bánásmódban részesüljön“ — se, nagyjából oda vetett nehány vonásból is eléggé tájékozhatjuk magunkat a veszedelemről, mely a családi nevelésben az egyházat, hazát s a nemesb lelkek jövőben táplált reményeit fenyegeti. Ha Tacitus a maga korában fájdalommal kiálthatott fel: „vera rerum vocabula amisimus“ ; annál nagyobb fájdalommal kiálthatunk fel mi, minél nagyobbak, drágábbak, szentebbek a javak, melyek a kereszténységben megfogyatkozott családi nevelés által veszélyeztetve vannak. De ne legyünk igazságtalanok. Nem húnyunk mi szemet azon források előtt sem, melyekből a bajok még máshonnan is növekedést nyernek. így, a nélkül hogy terünk szűk volta miatt bővebben beleereszkedhetnénb, — nem kicsinyeljük mi azon gyászos hatásokat sem, melyek az alkotmányosság révén ránk háramlanak. A szabados áramlat, mely alkotmányos önkormányzatunk ideje óta iskoláink törvényeiben is nyilatkozik; a határozatlan kapkodás és kísérletezés, mely a tantervek, rendszerek dolgában iskoláinknak szinte jellemző vonásává lett; a birtoknak korláttalanúl szabad szétdarabolhatása, mely az ősi, vagyonban tehetős, erkölcsben erős családokat szétforgácsolja, elzűlleszti s ekkép a családi tűzhely köré rakodott tekintély, kegyelet, erkölcsi jellem dicső emlékeit, melyek a nevelés melegágyát képezték mindenha, szétrobbantja; a szabad sajtó visszaélései, mely akárhányszor kegyetlen kézzel nyúl a családi élet szentélyébe ; az irodalom, mely legtöbb termékével nem az ideál, hanem az idolum szolgálatában áll; a gyanús szándékok, melyek által kormányunk, törvényhozásunk részéről a polgári